Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Jász-Nagykun-Szolnok megyei iratok 1701-1800 / 221. o.

Harmadszor: Tudja-é bizonyosan, [hogy] meddig légyen [az] határa azon Csépa nevű pusztának? Negyedszer: Tudja-é, vagy hallotta-é, hogy valaha valamely más család bírta volna azon pusztát a Strucz famílián kívül? Ötödször: Kit tud magán kívül jó tanúnak lenni? Az első tanú Kis János kecskeméti lakos,

5 kb. 83 éves tanú, esküt téve vallotta az első kérdésre [Joannes Kis Incola Kecskemétiensis, Annorum circiter 83, Juratus et examinatus fatens ad Primum]; Vagyon kb. 50 éve

6 azmidőn maga atyjától - Kis Bálinttól - hallotta, hogy egykor az csépai és sasi urak egymásközt tettek ily indítványt [conditiót]: hogy tudniillik egy agárért engedett az csépai úr az sasi úrnak egynapi szántóföldet az csépai határból megszántani, Akkor a sasi úr az egész Kunságot begyűjtvén, minden ekésekkel egy nagy darab földet megszántottak

7 az csépai határban, melyet mindazolta bírnak az sasi urak s utána is a sasiak; A második [kérdésre]? Udvartelekké [Curiává] lett légyen-é, vagy sem? azt nem tudja, de azt hallotta a sasiaktól, hogy két felé is adtak királyi tizedet [Dézsmát],

8 s azután magok vették meg az sasiak;

9 A harmadik [kérdésre]; Szelevény felé tudja a határt, A negyedik [kérdésre]; Semmit [nem tud], Hogy a jelenlegi nyomozás ezen módon és rendben végrehajtatott a jelenlegi [levéllel] tanúsítjuk; Kecskeméten, mint a fenti évben és napon [1717. június 28-án] Kecskemét mezőváros P.H. bírái és esküdtjei" A klasszikus udvartelek esetén egy tagban volt a belsőtelek, a külsőtelek /a szántó/, a legelő és a rét is. A dézsma /decima/ a hűbér /feudum/ tizede, amely a területileg illetékes egyházmegyét illette, azonban pénzért haszonbérelni lehetett. Vagyis a szolgáltatás nem természetben történt. Kis János korábban nagy valószínűséggel Csépán lakott. Azaz kb. 1667-ben hallotta a dolgot, de nem tudjuk, hogy akkor hol lakott. Vagyis ravasz módon sokkal nagyobbat, mint amennyire a csépai földesúr gondolt, de az adott szót nem akarta visszavonni. Az eredetileg egyháznak járó tizedet a földesurak, jelen esetben a király bérelte és azt a török hódoltság alatt valamelyik várhoz utalták. Ez esetben Eger és Gyula jöhet szóba. Vagyis a tizedet a sasiak haszonbérelték, de nem tudni kitől. 240