Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

ADATTÁR - Cseh Géza: A Nagykunság leírása az 1699. évi Pentz-féle összeírásban / 195. o.

Második alkalommal 1566-ban következett be nagyobb mérvű pusztulás, s ekkor a szigetvári ostromból hazavonuló tatárok prédálták fel a vidéket,

5 de 1577-ben még így is 19 lakott helység népessége adózott az egri várnak. A falvak nagy része a hódoltság békésebb időszakaiban új rátelepült, végzetesnek bizonyultak azonban a török kor utolsó szakaszában bekövetkezett háborúk. Előbb 1683-ban Bécs ostroma idején, majd 1691-ben, s végül 1697ben égették fel a Nagykunságot a szultánt támogató tatár segédcsapatok. Különösen súlyos következményekkel járt a krími tatárok támadásának utolsó hulláma, amely elől már csak nagyon kevesen tudtak elmenekülni. Karcagújszállásról, a kerület közigazgatási központjából, ahová a környező településekről is bemenekült a lakosság, 800 kunsági embert hurcoltak el a tatárok 1697-ben Temesvárra. A nagykun községek teljesen elpusztultak, és többnyire csak templomaik romjai maradtak meg. Két évvel később Pentz kamarai prefektus csupán 70 családfenntartó gazdát vehetett fel a névsoros kimutatásba, de jelezte, hogy naponta érkeznek haza a temesvári rabságból, miután a fogságban lévőket hozzátartozóik tetemes pénzösszegekért kiváltották. A tatárok elől szerencsésen megmenekült itthon maradottak terményeiket és állataikat Debrecenbe vitték vásárba, hogy a váltságdíjat összegyűjtsék. Az élet jobbrafordulásába vetett hit jele, hogy Nagy Bálint kerületi kapitány a saját költségén szárazmalmot építtetett, és gondoskodott más kun települések benépesítéséről is.

6 Az 1699-ben készült kamarai összeírás Nagykunságra vonatkozó része adatokban kevésbé gazdag, mint a Jászság leírása, amelyet 1995-ben megjelentettünk, hiszen ott népes falvakat, itt pedig többnyire csupán lakatlan pusztákat talált az egri prefektus és a vele együttműködő Sőtér Ferenc alispán. Mivel a lakosokat csak ott vették számba, ahol bírót is találtak, valószínűleg az elnéptelenedett puszták sem egészen lakatlanok, de az összeírás az itt élő néhány gazdáról nem vett tudomást.

7 A települések és puszták leírásakor meghatározták, hogy a szomszédos helységek határai tőlük mekkora távolságban és milyen irányban húzódnak. A lóháton, illetve kocsin utazással mért távolságok nagyjából pontosak, ám a földrajzi elhelyezkedés megállapításával kapcsolatosan számos hibát fedezhetünk fel. A rossz helyismeret, a hibás tájolás és a megkérdezettek által adott téves információk egyaránt félrevezethették Pentzet és segítőit. Az egyes helységek leírásának BELLON Tibor: Beklen, Karcag, 1996. 15. p. KISS József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején, Budapest, 1979. 18-19. p. BELLONT., 1996. 20. p. 197