Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Jan Basta: Az állami levéltári rendszer modelljének bemutatása Lengyelországban 1918 után - A Rzeszow-i Levéltár története / 167. o.

nemesi és a megyei levéltárak alkották. Levéltári anyagot gyűjtöttek még a városi intézmények, a céhek és a nemesi családok. Sajátos kancelláriai rendszerrel és levéltári anyaggal rendelkezett az egyház, amelynek levéltári hálózata fejlődésben megelőzte a hasonló állami intézményeket. A kancellária iktatóhelyként működése idején, létrejöttek az akkori levéltári anyagok, amelyek megmaradtak a XVIII. század hatvanas éveinek elejéig. Ezt követően vezették be az új kancelláriai rendszert az ú.n. közigazgatási jegyzőkönyveket. A központi levéltárak szervezetében is változások következtek be. A lengyel állam hirtelen bukása okozta, hogy a reformok nem tudtak érvényesülni a közéletben, mert a megszállók saját reformjaikat vezették be.

2 A megszállók megsemmisítve a lengyel kancelláriai rendszert, saját hivatalaikat állították fel. Ezek különböztek a korábbi rendszertől, csak egy közös tulajdonsággal rendelkeztek: az iratok tárgy koronkénti rendezése. Új levéltárakat alapítottak, mert az előbbiek a lengyel állam bukása után megszűntek, és anyagukat az új hatalom részben elrabolta, részben kivitte központi levéltáraiba (Poroszország, Oroszország). A megszállás éveiben elsőként alakult meg Varsóban az Országos DélPorosz Főlevéltár, ennek alapján 1808-ban az Országos Általános Levéltár, melynek neve később Lengyel Királyság Főlevéltára lett, majd 1867 után a neve Varsói Régi Iratok Levéltára. Ez gyűjtötte be a volt köztársaság levéltári anyagát és az átmenetileg ezen a területen működő porosz és osztrák hivatalok és a Varsói Hercegség iratait. Később ehhez a levéltárhoz kerültek még más levéltári anyagok a Lengyel Királyság területéről (többek között bírósági iratok, rendi iratok, megszűnt hivatalok iratai). 1867 után a Varsói Régi Iratok Levéltára mellett működött még a Kincstár, ahol gyűjtötték a Lengyelország felosztása előtti időszakból a jelentős lengyel kincstári dokumentumokat. A Királyság területén alapították meg a nagyobb közigazgatási központokban a fióklevéltárakat (Varsó, Kalisz, Kielce, Radom, Lublin, Siedice, Lomza, Plock, Sieradz, Piotrkow). Hasonló levéltárak léteztek más városokban is a régebbi Köztársaság határain belül - Wilno, Witebsk és Kijev. Az orosz megszállás következményeként a '90-es évek elején a volt Lengyel Királyság regionális levéltárai megszűntek. A poroszok által megszállt területen központosított levéltári rendszer működött, figyelembe véve a közigazgatási beosztást. Ilyen módon két állami vidéki levéltárat alapítottak: Poznan (1869) és Gdansk (1901). Galícia is rendelkezett saját levéltárakkal. Már 1783-ban megkezdte működését Lwow-ban a régi járásbírósági és nemesi iratok levéltára (ú.n. bencések Szerzej o archiwach w okresie staropolskim A. Tomczak, Zarys dziejów archiwów polskich, Torun 1982, s. 17-91. 168