Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Babucs Zoltán: Jászsági "pocsolyakerülő" honvédek a Donnál / 123. o.

alkotni ... Egy hadsereg, amelynek száznegyvenhatezer halottja és harmincezer sebesültje volt, 136 semmi esetre sem viselkedett gyalázatosan. " l37 Egy - számunkra - vesztes világháborúnak is lehetnek magyar katonahősei, olyanok, akik a szolgálat legnehezebb óráiban is esküjükhöz híven, legjobb tudásuk szerint szolgálták sokat szenvedett magyar hazájukat, s akiket példaként lehet állítani a felnövekvő magyar ifjúságnak. Hálás szívvel gondolok a 32/7. század egyik katonájára, Nagy Mátyás m. kir. tartalékos őrvezetőre, aki 1997 nyarán folytatott beszélgetésünk végén, igen elérzékenyülten énekelte el azt a szívszorongató 32/III-as bakanótát, melyet odakint a Don partján énekeltek a jászsági honvédek: „Hogyha egyszer vége lesz a sok-sok szenvedésnek. Nézzétek el a bakának, ha egy kicsit részeg. Megszabadult a haláltól, hazavisz az útja. Kifelé áll a mundérból a szekere-rúdja. Odahaza száz ölelő, száz forró csók várja. Nem a fagyos lövészárok, más lesz a párnája. Nemßtyül a föle mellett, csak az esti szellő, Az fütyüli: a csatában 32-es a legelső. " 136 A valóságban a m. kir. 2. honvéd hadsereg személyi vesztesége 50 ezer hősi halott, 50 ezer sebesült, 26 ezer hadifogoly volt. 137 GOSZTONYI Péter: A Magyar Honvédség a második világháborúban. Bp., 1992. 110. p. 158