Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Babucs Zoltán: Jászsági "pocsolyakerülő" honvédek a Donnál / 123. o.

népünket, hogy e nagy harcát diadallal vívhassa meg és e sokat szenvedett magyar nemzetre jobb és boldogabb jövő hajnala virradjon fel. " l31 A zászlóalj harctéri működésének értékelése A tanulmány végén értékelnünk kell a jászberényi gyalogzászlóalj harctéri tevékenységét, mely a 2. magyar hadsereg 1942/43. évi Don menti hadműveleteihez fűződik. A m. kir. 2. honvéd hadsereget nem elpusztulni küldték ki a frontra hiszen nincs olyan dőre politikai vezetés, amely életerős korosztályait feláldozza ilyen megfontolásból -, hanem abból a kényszerűségből, hogy az 1938-1941 közötti ország-gyarapítások német segedelmét valamelyest kompenzálják. A frontra vezényelt hadsereget a lehetőségekhez képest felszerelték, az itthon maradt csapattesteket valósággal „levetkőztették", hogy a kivonuló hadsereget megfelelőképp ellássák. Ne felejtsük el, hogy a honi hadiipar (mely hivatalosan 1938-tól kezdhette meg felfejlődését) termelése még nem érte el a kívánt hatásfokot, a németek pedig csak ódzkodva adták át a kért fegyvereket és azok licenceit. Az igencsak feszült román-magyar helyzet - Erdély kérdésében - 1942 késő nyarára jelentősen megromlott, s félő volt, hogy határháborúra kerül sor. A magyar hadvezetőség ezért állította le a további utánpótlás kiszállítását a Donhoz, hiszen az itthon maradt seregtesteket kellett felszerelniük, nehogy a románok lerohanják hazánkat, s úgy járjunk, mint 1918 késő őszén. A Magyar Királyság lakosságának közel 20%-a nemzetiségi volt, ezért úgy állították össze a kivonuló alakulatok legénységi állományát, hogy a nemzetiségek is arányosan kivegyék a részüket a hadkötelezettségből - a nemzetiségi katonák többsége csak rosszul bírta a magyar nyelvet, nem bízott meg elöljáróiban, ami odakint a fronton bosszulta meg magát. A jászberényi zászlóaljnál is bebizonyosodott, hogy egyenruházatuk, felszerelésük, fegyverzetük, kiképzésük nem felelt meg a keleti front viszonyainak. Ruházatuk nem védett eléggé a hidegtől, az erősen elhasznált gyalogsági fegyverzet zöme befagyott a nagy hidegben, lőszerellátásuk kritikán aluli volt. A mélység nélküli védelem, a páncéltörő és a gépfegyverek alacsony darabszáma nem tudott elegendő védelmet nyújtani. A meglévő páncéltörő fegyverek hatástalannak bizonyultak a T-34 harckocsikkal szemben, nem tudták azok páncélzatát átütni, legfeljebb csak a lánctalpat szakíthatták le. Ellátásuk sem volt zökkenőmentes, az élelmezés német volt, ami nem volt túlzottan ízletes a fűszerezett ételekhez szokott magyar bakagyomornak. Kitüntetések. 154