Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Babucs Zoltán: Jászsági "pocsolyakerülő" honvédek a Donnál / 123. o.

A kijelölt védőkörlet elfoglalása A zászlóalj 8. és 9. százada fegyverrel foglalta el állásait, míg a 7. század tartalékot képezett, a nehézfegyver század pedig arányos felosztásra került a három puskás század között. Sülyi tizedes visszaemlékezése szerint a 7. századból egy-két szakaszt Kolodeshnoje mellett szinte menetből vezényeltek az arrafelé védekező oroszok ellen szuronyharcra, a nehézfegyver szakasz pedig fegyvereivel támogatta az előretörést.

40 A Kolodeshnoje és Kolowert közötti ún. „Csizma" kiszögellésből - egyedül ezen a szakaszon nem tudták magukat a Donig előreküzdeni a 21. gyalogezred bakái - rendszeresen nyugtalanították az ottmaradt oroszok a mieinket, éjjelente előfordult, hogy a halak csobbanására is puskatűzzel feleltek mindkét oldalról. Ellátásuk megfelelő volt, a tisztek is a legénységi kosztot kapták. A szolgálatvezető Párkány János őrmester szervezőkészségének eredményeként a 9. század emberei nem tetvesedtek el, ugyanis az egyik Kolowert-i házban gőzfürdőt rendezett be, ahol hetente tisztálkodott meg tetőtől-talpig a legénység. A VII. hadtest három hadosztálya (19., 20. és 23. könnyűhadosztályok) egy 82 km szélességű arcvonalszakaszt vett át a németektől, a 2. magyar hadsereg legdélebbi elhelyezésű egységei voltak. A 32/111. zászlóalj a németek által kiürített Sirokij környékének véüelmét kapta feladatul, tőlük délre már az olasz állások húzódtak. A jászsági honvédek ott ásták be magukat a szikes talajba, állásaik a Don jobb partján magasodtak, a folyómeder tőlük 50-80 m-re húzódott. Neszmélyi főhadnagy elmondása szerint a századok körlete átlagosan 2-3 km szélességű volt mélységi tagozódás nélkül -, az ő százada előtt kb. 300 m-re volt a folyómeder - a velük szemben álló kiszögellést szovjetek tartották - , de némelyik század védővonalától 1,5 km távolságban volt a Don. Századának nem kellett különösen földmunkát végeznie, a magaslatokon képeztek ki mellvédeket, a megfigyelő állások mögött 5 méterre helyezkedtek el a szakaszok földbevájt bunkeréi. Korabeli fényképfelvételek tanúsága szerint a folyó mindkét partját erdősáv borította, mely nyáron és kora ősszel jó álcázási lehetőséget biztosított a küzdő feleknek. A bunkerek közötti területekre aknazárat telepítettek. A századparancsnok általában esténként zseblámpa fénye mellett ellenőrizte az állásokat (állandó kísérője Banczik Miklós honvéd volt). A csapatcsendőröknek köszönhetően fel tudták javítani a kosztot, mivel a már korábban kiürített Kolowert házaiban elrejtett mézes csuprokat felkutatták, s átaJták a „géhások"-ndk. Sülyi beszélgetés. 133