Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Zádorné Zsoldos Mária: A 1831. évi kolerajárvány a Kiskunságban / 81. o.

A kolera jellemzői és az ajánlott gyógymódok A betegség milyenségére, arra, hogy valóban ragályos-e, ebben az időben nem tudtak bizonyosat mondani. Az orvosok közt sem volt egyöntetű a vélemény. Ragályos voltát különösen az angol orvosok tagadták. A különböző vélemények ellenére mégis sok olyan szembetűnő vonást lehetett benne felfedezni, amely ragályos voltára utalt. Ezért a Magyar Királyi Helytartótanács úgy vélekedett, hogy meg kell tenni a megfelelő óvintézkedéseket. Fontosnak tartották, hogy a betegség jellemző tulajdonságait minél szélesebb körben megismerjék. Úgy vélték, hogy ezáltal a betegséget még időben orvosolni lehet. Ezért leiratban tájékoztatták a közösségeket a kolera felismerhető jeleiről. Ezek a test gyengesége, reszketés, fejfájás, szédelgés, kábaság, étvágytalanság, álmatlanság, fázás, forróság mely gyakran izzadással párosul, hányás, hasmenés. Ezzel egy időben a lélegzetvétel is nehezül. A beteg sokszor szívtáji szorítást érez, melyet sóhajtásokkal lehet időnként enyhíteni. A hasfájás és forróság egymást váltja, a beteg hideg folyadékot kíván. Jellemző még a nyugtalanság, a száj kiszáradása, végtagok lehűlése, a beteg érverésének lassulása és az arc beesése. A betegségnek igen gyors a lefolyása szinte 24 óra alatt eldől a sorsa, hogy túléli-e vagy belehal. Ritkábban két napig tart ez a kritikus állapot. A betegség okozóját később, 1883-ban fedezte fel Koch R., amely a róla elnevezett vibrio, baktérium konnabasiltus. Vízzel vagy étellel jut be a táplálócsatornába, a baktérium okozta tünetek egy, de legkésőbb öt nap múlva jelentkeznek.

24 Amint már előzőleg említést tettünk róla a kolerajárvány terjedésének hírére a hatóságok utasításokat, tudósításokat adtak ki. Ezekben szerepelt a különböző gyógyeljárások leírása, melynek eredményességéről nem volt igazán tapasztalatuk. Javasolták az érvágást, különböző növényi főzetek alkalmazását. A hatóságok leginkább a bizmutporban reménykedtek. Ez utóbbi sok esetben a kívánatos hatás ellenkezőjét váltotta ki. Túladagolás hatására a kolerás betegek nem gyógyultak meg, sőt sok esetben a gyógyszer bevétele után azonnal meghaltak. Szolnokon a kolerában elhunytak felboncolása során a halál okaként mérgezést állapítottak meg az orvosok. Ezeket a betegeket bizmut porral kezelték. Általánosságban azért nem fordultak elő az ilyen esetek, mégis országszerte elterjedt a hír a mérgezésekről. ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária. 1999. 81-82. p. 92