Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Elek György: Adalékok Karcag város népesedésének és egészségügyének történetéhez II. 1800-1849. / 39. o.

szempontjából semmitmondó, általánosnak vett halálok az anyakönyvekben. Azt is mondhatnánk, hogy a bejegyzésekből mindössze a járványos megbetegedésekre, és a komolyabb méretekben jelentkező, más fertőző betegségekre, s néhány más halálokra vonatkozó feljegyzés használható. 1800-1809-ben elhalt összesen 2661 személy, közülük kelevényben 860 fő=32,3%, sínlésben 390 fő=15%, nyavalyatörésben 148 fő=6%, dagadozásban 111 fő=4%, tüdővészben 133 fő=5%, himlőben 285 fő=ll%. A legtöbb áldozatot szedi még a baleset, erőszakos halál 30 fő, a. fulladás 15 fő, a gyermekszülés 24 fő, hideglelés 21 fő, "hirtelen" 24, a hurut 40, apetéts \l,pokalvar 15, régi sínlés 42 fő, asüj 10 fő, száradozás 62 fő, szélütés, gutaütés 50 fő, vízibetegség 25 fő, torokfájás, torokdagadás 24 fő, összesen 399 fő. További 21 betegség 1-6 fő közötti áldozatot szedett. Az összesítés természetesen újabb és újabb betegségeket mutat fel, de igazán 1832-től lesz változatosabb a kórismék felsorolása. 1831ben ugyanis, a kolera szomorú tapasztalatain okulva a tanács állandó orvost 17 fogad a város részére Lenk Adolf személyében. Az ő ténykedésének köszönhető, hogy az anyakönyvek árnyaltabb, de korántsem pontos képet adnak a betegségekről. Az elnevezéseket alább szeretnénk közzétenni, s ahol lehetett 18 megpróbáltuk a régi elnevezést azonosítani. Főbb halálokok 19 1./ Fertőző betegségek: bélmenés, epemirigy, görcsmirigy, kolera, SZML Karcag-jkv. 1831. 607. sz. szept. 30. 18 A betegségeket a Pallas Lexikon, az Uj Magyar Tájszótár, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, a Magyar Értelmező Kéziszótár, valamint néhány újabb kiadásban is megjelent régi orvosi szakkönyv szójegyzékei, szómagyarázatai, valamint a tanulmányozott demográfia szakirodalom segítségével próbáltam meg azonosítani. "Minden doktorságot csak ebből késértek": Szemelvények orvosi kézikönyvekből. Bp. 1983; PÁPAI PÁRIZ Ferenc: Pax Corporis. Bp. 1984; CSEJTEI István: A borbélymester hagyatéka. Debrecen, 1990. 19 Az epemingy az EMSZTT szerint "májzsugor, zsugorodás, circosis, hepatitis" - nálunk a kolerát jelentette. A kolerát egyébként 1831-ben használták a betegség megnevezésére; az 1836. évi járvány idején görcsmirigynek, 1849-ben epemirigynek nevezték. 58