Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Szolnok visszafoglalása 1685-ben, és jelentősége a török elleni felszabadító háborúk első szakaszában / 9. o.

utánpótlásának biztosítása érdekében 1687 elején még tervbe vettek egy Szolnok elleni támadást, ám ennek végrehajtásához már nem volt elég erejük. 1687-89-ben a keresztény erők mélyen behatoltak a Balkánra, és már Bulgáriát, Albániát és Görögországot fenyegették. Az európai török uralom az összeomlás szélére jutott, amikor a nyugat-európai események az előrenyomulást megállították. XIV. Lajos francia király - a Habsburgok sikereitől megrettenve megtámadta a német tartományokat, ami azt eredményezte, hogy a hadsereg főerőit és legjobb hadvezéreit fokozatosan a nyugati hadszíntérre kellett átdobni. A francia segítséggel újjászervezett török haderő ellentámadást indított, visszafoglalta Szerbiát és Belgrádot. A szalánkeméni csatában ugyan ezt az offenzívát sikerült megállítani, ám a főhadszíntér továbbra is az ország déli fele maradt. Ebben a helyzetben a császári hadvezetés Szolnok, Csongrád és Szeged erődítéseire támaszkodva igyekezett a Tisza vonalán feltartóztatni a török-tatár portyákat, több-kevesebb eredménnyel. A karlócai békéig sajnos újra csak zömmel a magyar területek lakossága pusztult. Az elmondottakat összegezve tehát egyetérthetünk Szakály Ferenccel abban, hogy a török részéről Szolnok 1685-ös harc nélküli feladása a háború addigi menetének talán legnagyobb katonai baklövése volt. A vár elestével, s a császári csapatok itteni megjelenésével nemcsak Buda, hanem a magyarországi török végvárvonal középső szakaszán lévő nagyobb erődítmények, Hatvan és Eger utánpótlását is sikerült elvágni. Generálisok, főtisztek Szolnok visszafoglalásakor Szolnok felszabadításában, illetve az azt követő harcokban számos német, osztrák, cseh, francia, valamint magyar főtiszt vett részt, szerzett érdemeket. Nevük, sorsuk nem túl közismert, ezért érdemes megismerkedni velük. Báró Peter Ernst Mercy de Billets altábornagy (1640 körül - 1686. október eleje) a keleti francia terjeszkedés egyik célpontjának számító, és a NémetRómai Császársághoz tartozó Lotharingiai Hercegségből származott. E régi arisztokrata családban hagyományos volt a tartomány hercegeihez, illetve a német császárokhoz való hűség. Több leszármazott is szolgált a harmincéves háború katolikus, illetve birodalmi hadaiban, Caspar Mercy a bajor, Franz MOLLAYK. i.m.301.p. SZAKÁLY F., 1985. 16. p. 30