Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

ADATTÁR - Papp Izabella: Jászkunsági görög kereskedők végrendeletei a XVIII-XX. századból / 299. o.

háborúnak folytatására kívánok Fölséges Koronás Fejedelmünknek kis segítségére lenni csekély tehetségemhez képest 200 rajnai forintokkal. " (3. sz. végrendelet) A végrendeletekből jól tükröződik a befogadó közösségek iránti tisztelet és megbecsülés, ami a Jászkunságban kölcsönösnek mondható a befogadók és befogadottak között. "Hagyok a helybéli Nemes Városra" - olvashatjuk több végrendelet kezdő soraiban. A jászberényi Morzál István már Pesten élt, amikor a végrendeletét készítette, mégis fontosnak tartotta, hogy megemlékezzen arról a városról, amely megélhetést biztosított számára. "Mint hogy javaimnak szerzésére leginkább jászberényi lakásom nyújtott alkalmatosságot, ugyan azért a berényi kórházra 50 forintot hagyok. " - írja 1794-ben. (3. sz. végrendelet) Az utód nélkül meghalt Kristóf Demeter 1809-ben a maga által épített boltot Kunhegyes városra hagyta. (5. sz. végrendelet) Bár a görögök számára a saját egyházuk volt a legfontosabb, különösen a kezdeti időkben szinte valamennyien hagyományoztak egy-egy település többi felekezetének templomaira is. Kristóf András 1781-ben az épülő jászberényi templomra, a helyi ferencesekre, a Szentkúti kápolnára, s a Rozália kápolnára is hagyott kisebb összegeket. (1. sz. végrendelet) Szappanos János 1816-ban a karcagi görög templom mellett - amelyre 2000 forintot hagyott - a református és katolikus templomra is hagyományozott 50-50 forintot. (6. sz. végrendelet) 1823-ban a jászberényi Juhász Katalin csekély vagyonát felosztva az egri és gyöngyösi görög templom mellett a helyi szentkúti kápolnáról is megemlékezett kisebb összeggel. (9. sz. végrendelet) Az ugyancsak jászberényi Hadzsi László pedig 1857-ben azonos összeggel támogatta a gyöngyösi görög egyházat és a helybeli katolikus templomot és a berényi ferenceseknek is juttatott örökségéből. (15. sz. végrendelet) A végrendelkező görögök az egyházak mellett elsősorban lakóhelyük kórházára, a szegények élelmezésére vagy az iskolákra hagyományoztak különböző összegeket, Diamandi Zsófia pedig a túrkevei kisdedóvó létesítését kívánta segíteni. (16. sz. végrendelet) A hazájuktól távol került görögök harmadik, negyedik generációjával az eimagyarosodás csaknem teljessé vált, s az életmódban és mentalitásban a jászkunokkal egyre inkább azonosuló görögök egykori származását erre az időre már csupán ortodox vallásuk, olykor pedig sajátosan hangzó, jellegzetes neveik jelzik. Az 1848-49-es szabadságharc idején a magyarok ügyével természetes módon azonosulva a jászkunsági görögök is kezdettől fogva részt vállaltak a katonáskodásból, az anyagi terhekből, s gyakran boltbéli áruikkal is segítették a 307