Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

ADATTÁR - Cseh Géza: II. Frigyes porosz király levelei a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban / 281. o.

Nagy Frigyes titkon talán számított a seregében szolgálatot teljesített, majd hazatért magyarok támogatására egy újabb háború esetén Mária Terézia hátországában. Magyarország népeinek fellazítására azonban sem az örökösödési, sem a hétéves háború idején nem tett konkrét lépéseket. Anton Kienast, a XIX-XX. század fordulóján élt osztrák hadtörténész szerint Frigyes elsősorban politikai számításból fogadta szolgálatába a jórészt protestáns magyar tiszteket, de Kienast ezt a feltételezését tényekkel nem tudta igazán alátámasztani. Az 1753-ban csírájában elfojtott, mezőtúri Törő-Pető mozgalom vádlottjainak vallomásában előfordul ugyan Halász Zsigmond ezredes neve, aki szerintük a lengyel határon várakozott a porosz sereggel. Halász, aki korábban II. Frigyes hadseregében szolgált, az 1750-es évek elején valóban bejárta az alföldi településeket és találkozhatott a mozgalom résztvevőivel, de a tervezett felkelésben elborult elméje miatt aligha játszhatott volna vezető szerepet. A Poroszországból hazatért Győry Péter nem vállalt többé katonai szolgálatot. 1758-ban bekövetkezett haláláig a Győr megyei Bőnyön lakott. További levéltári kutatásokkal lehetne tisztázni, hogy a bécsi porosz követ közbenjárásával visszakapta-e családi birtokát, vagy fiai birtokrészén élt haláláig. Idősebbik fia, Győry Ferenc 1762-ben, apja halála után négy évvel feleségül vette a Tolna megyei Hajós Sámuel özvegyét, Magyary-Kossa Zsófiát. Házasságukból származó közös gyermekük, Győry Zsófia felsővályi Vincze Lajoshoz ment feleségül. Vincze Lajos és Győry Zsófia a bőnyi birtokon lakott, 20 de a második fiuk, Vincze Ignác Túrkevén telepedett le, és a leányági leszármazás révén a Győry Péter generálisra vonatkozó iratok is a túrkevei Vincze család birtokába kerültek. Néhai Vincze László, nyugalmazott főmérnök, a nagy múltú és terebélyes Vincze család leszármazottja 1993-ban 114 sorszámozott iratot adott át a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárnak azzal a nemes szándékkal, hogy az iratanyagot a kutatók a források megjelölésével szabadon használhassák. Az ajándékozás feltételéül csupán a hagyaték egységes és megbontás nélküli megőrzését kötötte ki, amely az iratanyag védelmének levéltárosi, szakmai szempontjaival is teljesen egybeesik. Mitteilungen des k. u. Kriegsrachives 1895. IX. 290-300. p. -Zachar J. 286-287. p. MAGYARY-KOSSA Sámuel: A nagysarlói Magyary-Kossa család története. Bp. 1925. 57-59. p. 295