Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)
TANULMÁNYOK - Urbán László: Környezetformáló tényezők a nagykunsági városokban a kollektivizálás idején / 147. o.
Az agrártermelés gazdálkodási és ökológiai rendszerének felbomlása A mezőgazdaság kollektivizálása, az egyéni gazdálkodást folytató parasztság közös gazdaságokba tömörítése megbontotta az agrártermelés tényezői között korábban - kisüzemi szinten - kialakult összhangot, 45 amely főleg a háborús veszteségek elhúzódó hatásai következtében - az átszervezés napirendre tűzésekor egyébként is csak viszonylagos volt. Ugyanakkor különösképpen első szakaszában - a gazdasági feltételek előzetes megteremtése nélkül, alapvetően politikai megfontolások alapján végrehajtott kollektivizálás 46 nyomán a termelési tényezők nagyüzemi szintű összhangjának kialakulása megkésve követte a kisüzemi egyensúly megszűnését. Minél robbanásszerűbben ment végbe a szervezeti átalakulás és minél nagyobb volt a fáziskésés, annál erőteljesebb társadalmi megrázkódtatással járt és annál nagyobb anyagi és szellemi ráfordítást követelt a stabilizálás. Az ország első termelőszövetkezeti városaiban a paraszti gazdálkodás rendszerének felbomlása gyakorlatilag már az ötvenes évek elején megtörtént. Ez a gyorsan lezajlott folyamat a meglévő kisüzemi eszközállomány nagyrészét használaton kívülre kényszerítette, ugyanakkor a technikai fejlesztést kényszerpályára terelte. A gyors kollektivizálás a gazdálkodás korábbi rendszerét megbontotta, de a paraszti termelésnek nem minden jellemző vonását szüntette meg egyidejűleg. Felszámolta viszont - részben az átszervezés tényéből, részben annak mikéntjéből adódóan - négy meghatározó fontosságú ismérvét, nevezetesen azt, hogy a legbőségesebben rendelkezésre álló termelési tényező az emberi munkaerő volt, hogy az állattartás a parasztportákhoz - nagyobbrészt tanyákhoz kötődött, a takarmány önellátást, továbbá a növénytermesztés és állattenyésztés integráltságát. E változások viharos gyorsaságú bekövetkezése súlyos egyensúlyzavarokat okozott a városok erre gyakorlatilag felkészületlen mezőgazdaságában. A kiesett termelőerők pótlása a korabeli viszonyokhoz mérten igen nagy beruházásigénnyel járt. Ennek kielégítése az adott feltételek között csak hiányosan sikerülhetett. A legáltalánosabb gond a munkaerőhiány volt, ami a nagyüzemi gazdálkodás DONATH Ferenc: Reform és forradalom, Bp., 1977. 109. p. V.o.: Uo. 106-108. p. és GYEN1S János: A Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikájának néhány főbb jellemzője az 1957-1961 közötti időszakban. In: Gazdaságpolitikánk tapasztalatai és tanulságai 1957-1960. Bp., 1976. 281-283. p. 161
