Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Keskenynyomtávú vasutak Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 109. o.

A közforgalmú keskenynyomtávú vasútvonalak sebessége különösebben nem tért el a szabványos nyomtávúaktól, így az ott alkalmazott 1,8-es stabilitási arányt a keskenyebb pályákra is érvényesnek tartották. Ezzel kiszámolva a nyomtávolság legkisebb mértéke 1000 mm körüli értéket adott. Az ennél jóval kisebb nyomtávú pályákat is alkalmasnak tartották a közforgalom lebonyolítására de csak alárendelt esetekben. A Festiniog Railway sikere után gombamód szaporodtak a keskenynyomtávú pályák de igazi eredményt érdekes módon a gyarmatokon és az iparilag fejletlen államokban könyveltek el. Európában nehezebben terjedtek el mint a normál nyomtáv és kevésbé játszottak fontos szerepet. A vonalhálózatok bővítése és üzemeltetése során felmerült problémák közé tartozott, hogyan osszák el a vasutak rendeltetését és feladatkörét. A Német Vasútegylet javaslatában az 1870-es években négy kategóriát különböztetett meg. I. rangú vonalak amelyek normál vagy annál szélesebb nyomtávval épülnek. A szerelvények sebessége 50-60 km/h .Az állomások kialakítása és a személyszállító kocsik berendezései hosszabb utazási és várakozási időt tesznek lehetővé. Ide sorolták a nagy forgalmú országos fővonalakat amelyek már abban az időszakban két vágánnyal rendelkeztek. II. rangú vonalaknak a fővonalakkal megegyező nyomtávolságuk volt, de felépítményük egyszerűbb volt, vonalvezetésük pedig jobban alkalmazkodott a terepviszonyokhoz. A szerelvények a pályán 33,5 km/h sebességgel közlekedtek. Ezeknek a vonalaknak az elsőhöz képest csak másodrendű jelentőségük volt. Feladatuk elsősorban a helyi igények kielégítésére szorítkozott. A III. rangú vonalakat a szabványtól eltérő keskenyebb nyomtávolsággal épülő, közforgalmat is lebonyolító vonalak jelentették. A jármüveket és a felépítményt legfeljebb 20 km/h sebességre tervezték. A IV. rangú vonalak keskenynyomtávval épültek, de utasforgalmi berendezésekkel egyáltalán nem, vagy minimális mértékben szerelték fel őket. Közforgalmat csak kivételes esetben bonyolítottak le. A szerelvények sebessége nem haladta meg a 8-16 km/h-t. Feladatuk a teherszállításra korlátozódott. Ide sorolták az iparvasutakat, a gazdasági vasutakat amelyek között az egyszerű felépítményű vontatáshoz állati erőt használó vonalakat épp úgy találunk mint gőzvasutat. Ez a javaslat képezte az alapját az európai vasutak feladatmegosztásának. A vasútépítések hőskorában a XIX. sz. közepén még nagyobbrészt I. rangú vonalakat építettek. A kormányok igyekeztek kedvező feltételeket biztosítani a vasútépítkezések számára, nemcsak gazdasági, de katonai érdekeket is szem előtt tartva. 110