Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 15. (Szolnok, 2000)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Jász-Nagykun-Szolnok megyei iratok (1527-1600) / 303. o.
ugyanezen felül megmondott bírák ezt mondják: vett az falun húsz forintot az dézsmától, kivel nem tartoztunk, annak utána tíz forintot vett rajtunk, kivel nem tartoztunk volna, az szolgáinak negyedfél forintot adtunk, kivel nem tartoztunk volna; Berta Miklós ezt mondja: Sebestyén uram és István uram vettek én rajtam öt forintot, minden ok nélkül; Dorottya Pál ezt mondja: egy éjjel jövének házamra ajtómat bevágták, az öcsémet felkötözték, az szekrényemet feltörték, fejér ruhámat elvitték, az feleségemnek szoknyáját elvitték, énmagamnak ruhámat elvitték, az mi kevés költségem [kelchegem] volt, azt is mind elvitték, Bezge [BezgehJ Mihály ezt mondja: énnekem éjjel házamra jönnek és ők nevezek magokat, hogy törökök [terekekj volnának, Engemet kezdenek a házamból kihíni, hogy én őnekik utat mutatnék, Ki nem merek menni, ők az én ajtómat mindkét felől törni kezdek, nem késelkedhettem, ki kellett kezekbe mennem, akkor jelenték meg magukat, hogy ők volnának az én uraim, Engemet megfogának, egy lóra tevének, az két lábamat általkötözték az ló hasán rabszíjjal [Rabyywal], az két kezemet pedig hátrakötözték; Berta Miklós ezt mondja: éjjel házamra jövének ajtómat törni kezdek, kérdem őket, hogy micsoda népek volnának [?] Nevezek magokat töröknek, mondék én ide be nem jöttök, Hanem ha ezt meghallak mondanák egymásnak hamar tűzzel gyújthatják fel a házat, Ez én megrettenek mondék nekik, micsoda népek vagytok [?] és mit mívelétek [?] Azt mondanák én volnék az gyulai urad, Én mondék, hogyha kegyelmed az én uram, ím hitemre fogadom, hogy kimegyek hozzátok, Felöltözöm, kimének hozzájok mindjárt [mennyég] láttam, hogy az Dorottya Pál házát igen törik, és nem merek hozzájuk menni; Lukács bíró ezt mondja, ki most esküdt bíró: Jövének házamhoz éjjel [eyel], engemet hívának ki az házamból az István uram hí engemet az kert mögé, hát Sebestyén uram is ott vagyon, Monda Sebestyén uram énnekem: bíró elküldtek az királyhoz [?], mondék én: elküldtenek uram, Mondok engemet István uram, megkötöztetett, hajadon fővel [hayadon fewel], mezítlábbal [mezyt lábal] [...] 6 egy mérfölden vitt gyalog [gialogh], mind karom, kezem, és csaknem haltam meg hidegtől [hydegel], Gyulára bevon, nyakamra láncot vetette, az lábamra béklyót [békót], harmadnapig éhen-szomjan tartott, Ilyen sanyarúsággal tartott engemet; Isten tartsa meg ti Uraságtokat mind jó szerencsével Marjalaki [Maryalaky] bírók és polgárok" Itt egy szó hiányzik, amelyet nem tudtunk kibetűzni. 345
