Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 15. (Szolnok, 2000)

TANULMÁNYOK - Négyesy László: A Vitézi Rendről II. (1922-1945) / 187. o.

1938. a Rend számára is az utolsó "békeév" volt. Ebben az évben május 23-án tartották meg az utolsó nyilvános, ünnepélyes vitézi avatást Székesfehérvárott. Utoljára itt vonult fel a neobarokk Magyarország. Az avatásra készülő vitézjelöltek élén a miniszterelnököt látjuk, Imrédy Bélát, huszárszázadosi egyenruhában, aki 1933-ban még azzal utasította vissza a rendtagságot, hogy a vitézi cím Angliában nem népszerű, mert azt meghatározott politikai iránnyal kötik össze.

181 A vitézi avatás után azonban a miniszterelnök a vitézi esküt magyarázza: "Tele van a szívünk a nagy fogadalommal: becsülettel élünk és vitézül halunk!"

182 Mint a vitézi avatási beszédében a kormányzót, az ügyvezető vitézi törzskapitányt is a megerősödő nyilas mozgalom, az egész országra kiterjedő nyugtalanság megint a "rendcsinálás"-sal fenyegetésre készteti: a Rend ereje mondotta az egyik vitézi ünnepélyen - csak akkor sokszorozódik meg, ha a vitézek zárt sorban az alkotmány és törvény útján soha nem fogyatkozó bizalommal sorakoznak a Vitézi Rend eszméjéhez. Kijelentette: "a Vitézi Rend eszméi és céljai oly magasztosak, hogy mellettük egyes vitézek külön elgondolásai, honmentő tervei vagy kicsinyes aggályoskodásai számításba sem jöhetnek". S végül a fenyegetéssel párosult magatartási szabályokat is előadta: "mi a jövőben határozottan, a kicsinyes és önző érdekeket szolgáló akciókat és vitézeket félretolva fogunk azon az úton haladni, amelyet a nemzet hivatott vezetői jelöltek ki a számunkra."

183 Az ügyvezető törzskapitány - mint sok társa is - 1934-1935-ben a gombosi reformok mellett "ellenzékieskedett" (Lackó Miklós), 1936. októberében a "férfias vezetést" kérte számon a kormánytól, 1938 októberére már "alkotmányvédő" lett. Nem Igmándy-Hegyessy Géza változott, hanem a viszonyok. A szélsőjobboldali radikalizmus konkurenciája a "régi érdemeket" vitatta és a rendtársakat csábítgatta. A néhai Gömbös Gyula által megteremtett, de ki nem teljesített keretek és lehetőségek féltése vezette a régi "szegedieket". Ebben a helyzetben hirdeti ismét, most már a korábbi kormányok iránti lojalitás mellőzésével a rendi vezetés, hogy 1920. óta "göröngyös utat" kellett járnia a Rendnek a "meg nem értés" miatt, amely nem akarta tudomásul venni, hogy "szükség van egy olyan intézményre, amely minden időben és minden SIPOS Péter: Imrédy Béla és a Magyar megújulás Pártja. Bp. 1970. 25. p. Népszava, 1938. május 24. Ez volt az egyetlen vitézi avatás, amelyről a Népszava tudósított! Vitézek Lapja, 1938. október 1. 237