Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 15. (Szolnok, 2000)

TANULMÁNYOK - Négyesy László: A Vitézi Rendről II. (1922-1945) / 187. o.

Az önálló iparosok és kereskedők csoportjának nagy többsége is a falvak és községek, kis vidéki városok lakója volt. Mint társadalmi csoportjuk nem vitéz tagjai, ők is nehéz körülmények között éltek. Sokan közülük földműveléssel is foglalkoztak. A Rend anyagi segítsége őket nem, vagy alig érte el. A mezőgazdasági munkások kis csoportja heterogén elemekből állott. Található közöttük a mezőgazdasági nagybirtokon béresgazdaként tevékenykedő vitéz, de urasági inas és uradalmi bognár is. A városi kispolgárság soraiba kell számítani a hadsereg, a rendőrség, és a pénzügyőrség állományában szolgált tiszthelyettes rendfokozatú vitézeket és az állami intézményeknél, önkormányzatoknál alkalmazott kistisztviselői beosztású legénységi vitézeket. Ok alkották a legénységi állományú rendtagok kb. 24 %-át, tehát a telkes vitézek után a legnagyobb csoportot. A munkásosztályba kell sorolni az állami intézmények alkalmazásában állt altiszteket (3,6 %), az üzemekben, gyárakban foglalkoztatott művezetőket és előmunkásokat (5,2 %) és az ipar különböző ágaiban foglalkoztatott munkásokat (3,6), a legénységi vitézi állomány 12,4 %-át. Ezt a csoportot is sajátos vonások jellemzik. Az altiszti állású, művezető vagy előmunkás foglalkozású vitézek ugyanis a városi kispolgárságba "feltörekedni" igyekvő, a nagyipari munkásság szociális-politikai hatásától alig érintett munkásréteghez tartoztak. Ugyanilyen társadalmi hatásoknak és ambícióknak az uralma ismerhető fel a kis fizikai munkás csoportban (3,6 %) is. Az adatok arra utalnak, hogy e kis csoport tagjainak jelentős része az állami üzemek "kiváltságos" helyzetű munkásaiból (pl. GANZ-MÁVAG) vagy a más munkásréteghez képest jobb körülmények között élő nyomdászok, stb. közül toborzódott. Ezt az elemzést erősíti meg az a tény, hogy a Rendbe jelentkezésükkor - ha tagjai voltak előzőleg - ki kellett lépniök a SZDP-ből és a szocialista szakszervezetből, e szervezetektől a rendtagság kedvéért megváltak. Megállapítom tehát, hogy a Rend legénységi állományú tagjainak döntő többsége (kb. 85 %) a városi és falusi kispolgárság soraiba tartozott. Az ipari és mezőgazdasági munkás vitézek jelentős csoportja (kb. 14 %) nagyobbrészt a nagyipari munkásságtól, annak hatásától távol álló, kispolgári törekvéseket ambicionáló munkásrétegből toborzódott (kb. 9 %), a kisebb részük állami üzemek munkásaiból, "kiváltságos" munkásrétegből, feltörekvő agrárproletár elemekből állt össze. A legénységi vitézi állomány idológiai-politikai arculata megítélésénél mellőzhetetlen annak figyelembevétele, hogy az állomány döntő többsége (kb. 70 %) a falvakban, községekben, esetleg vidéki kisvárosokban élt. A legénységi vitézek e heterogén, társadalmi törekvéseik szerint sok tekintetben ellentmondó, 1943-ra a várományosokkal együtt már 16.000 főnyi 214