Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 15. (Szolnok, 2000)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Egy tudós görög a Kiskunságban ( Zavirasz György 1744-1804 ) / 123. o.

Melléklet Zavirasz György végrendelete (Fordítás görögből) Mi Ádám utódai még érezzük szánkban a tudás fája gyümölcsének levét, amit őseink a Paradicsomban Isten parancsa ellenére vakmerően és önmegtartóztatás nélkül megkóstoltak. Nem gondoltak arra a rettenetes kinyilatkoztatásra, amely azt mondja: „Azon a napon, amikor abból enni fogtok, halállal fogtok elpusztulni." Miután ettek abból a gyümölcsből így azonnal ezt hallották: „Arcod verejtékével szerezd meg kenyered, amíg a földbe vissza nem térsz, amelyből keletkeztél, mert te föld vagy és a földbe fogsz visszatérni. " Mivel én naponta megemlékeztem erről, és biztosan tudtam, hogy - Szent Pál apostol után - elrendeltetett, hogy egyszer minden ember meghal, az Istentől nyert vagyonomról rendelkezni kívántam, amíg szellemi képességeim épek, mielőtt a halál vagy egy szerencsétlen betegség váratlanul bekövetkezik, amely értelmemtől vagy emlékezőképességemtől megfoszt. Végül tehát: Először: A lelkemet Istennek és teremtőmnek ajánlom és kérem őt, én méltatlan, hogy szegény lelkemhez kegyes legyen és Másodszor: Minden baráttól és ismerőstől bocsánatot kérek mindazért, amivel őket megbántottam, de különösen tiszteletreméltó unokafívéremtől, Pap György Constantin úrtól, aki egész életemben több volt mint testvér, sőt több mint egy apa. Bocsánatot kérek az unokatestvéremtől, János úrtól, és nem kevésbé szeretett Constantin testvéremtől is, annál inkább, mivel vele hosszú évekig üzlettárs voltam, ha mint ember, őket talán valamiben megsértettem, hiszen ki tiszta igazán? - mint Jób mondja - senki, még ha egy napig is él a földön, azután Harmadszor: Úgy rendelkezem, hogy Constantin úr, az unokafívérem, ha ő elhalálozna, János unokatestvérem, vagy végül az ő György fia a vagyonomat az üzleti könyveim alapján számítsa ki, és abból először azokat fizesse ki, amivel Pap György Constantin úrnak, az unokabátyámnak tartozom ahogyan a neki átadott kötelezvényből, és az én könyvemből látható - azokért a bolti árukért, melyeket ő nekem átadott. Ez csak az ő pénzének a kamata, mivel a tőkét teljesen kifizettem, amely mostanáig ...(sic!) tesz ki. Másodszor fizessék ki mindazokat a kereskedőket, akiktől a könyvem alapján hitelre vásárolok és adósuk vagyok, azután pedig adjanak: FÜVES Ödön: Zavirasz György végrendelete. In: Antik Tanulmányok. 1968. XV/1. 9193. p. A végrendelet szövegét német nyelvről Dr. CSEH Géza fölevéltáros fordította. 146