Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 15. (Szolnok, 2000)
TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: A kunhegyesi iskola redemptió utáni története / 95. o.
A lelkészi díj levelek gazdag tartalma sokatmondó, elemzésre csábító, ám a mi esetünkben elégséges néhány, témánkhoz kapcsolódó megállapításra szorítkozni. Számításaink szerint a lelkészi összjövedelem - 1808 és 1841 között - 350-400 firt évente. A prédikátorság tehát jól fizetett foglalkozás és hivatás volt Kunhegyesen, nemcsak az idézett adatok tanúsága szerint, hanem a régebbi időben is. (Például 1786-ban, a feketicsi kirajzás miatt 3000 lélekre csökkent gyülekezet idején, amikor Gerendai Pál, az újonnan választott kunhegyesi fiatal lelkész díjlevelében ez áll: "85 fit, 30 köböl búza és ugyanannyi árpa, 6 kocsi széna, 3 szál fa, 300 kéve nád, 4 köblös vetés, díjtalan őrlés". 53 ) A tanítók 2 1/2 - 3-szór jutottak a lelkészeknél kevesebb jövedelemhez, akik a helyi redemptus társadalom legjobb anyagi körülmények közt élő paraszt-polgárok sorába tartoztak. A földnélküliek, az ún. irredemptusok és a Jászkun- Kerületeken kívülről beköltöző szegény "idegenek" (inquilinusok) széles rétege számára mindez elérhetetlen. Szociális skálájuk egyik végpontja "az éhen hálás rémétől való mindennapi rettegés", a másik a viszonylagos jobblét, elsősorban azok számára, akik valahol, valakinél munkához jutnak (szolgák, cselédek, pásztorok ...). Egy szolgagyerek (15 évesnél fiatalabb) évi bére a XVIII. sz. második felében és a XIX. sz. elején 1623 Rft, egy szolgálóé "készpénzben 7 Rft, egy pár csizma és egy ködmön" volt. 54 1806-ban a kunhegyesi "Apáti János kapás bére 8 fit, egy pár csizma és egy bocskor". 55 A tehéncsordás esztendei bérének pénzben kifejtett értéke 5090, ökörcsordásé 40-60, csikósé 60-70, számadó gulyásé 50-90 frt, cselédbér 40 frt, kaszásnapszám "szorgos dologidőben": maga kenyerén 21, gazda kenyerén 14 Vs. Az élet a legszegényebbek számára sem volt egészen reménytelen. Az özvegyek, "szegény nyomorultak" ingyen kertfold "nyilast" kaptak használatra, segélyt - a tanácstól - a legrászorultabbak, alamizsnát a lakosoktól, az engedéllyel rendelkező kéregetők. így élt Kunhegyes népe a redempció utáni 100-150 évben. A település dinamikusan fejlődött, a népesség gyorsan növekedett. (1725-ben 1000, 1766-ban 3000, 1784/85-ben 3684, 1839-ben 6327, 1854-ben - Palugyai szerint 6677, 1770-ben 7262, 1790-ben 8465, 1901ben 9504 ...) Ehhez két demográfiai tényező járult nagyban hozzá: a beköltözések Szabad Nagykun Kunhegyesre (mesteremberek, cselédek, később kereskedő zsidók ...) és az örvendetesen nagy születési számmal járó népszaporulat, mely az ugyancsak nagyarányú halálozást - a járványokat kivéve, legfőképpen az 183 l-est - jóval meghaladta (Ref. vallásúak közül Tóth Dezső, 1942., ism., 5. p. SZML, Kh., Tj., 1805. febr. 16., 1800. febr. 344. p. Uo. 1806., nov. 10., 82. p. 118
