Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)
TANULMÁNYOK - Jenei Gyula: Szempontok és észrevételek a Jászság népességstatisztikai adatainak értelmezéséhez a 17-18. század fordulóján / 57. o.
eltűntek. " 28 Pedig a nőág fontossága, - különösen a háborús időkben, amikor a férfi lakosság nagyobb pusztulásnak van kitéve, megnő. Összegezve a török hódoltság alatti Jászság demográfiai vetületét Szabó Istvánnal együtt megállapíthatjuk: 1./ Nyolc esztendős időszakot kivéve folyamatosan felmutathatok olyan, általában adószedés céljából készült forrásanyagok, amelyek azt bizonyítják, hogy ez a terület mindig jelentett olyan gazdasági erőt, melyet össze lehetett és össze kellett írni. 27 Fodor Ferenc "A Jászság életrajza" című munkájában nem említ egyetlen olyan mérvű hadjáratot, háborús katasztrófát sem, amely a Jászföld nagymértékű pusztulását előidézhette volna. Maximálisan "időleges elmenekülésröl lehet szó, mely egyrészről sohasem teljes, másrészről a visszatérés tényét is jelenti." 29 3./ A török számára fontos élelmiszerbázis volt a Jászság, s ez nem elhanyagolható nagyságú népesség jelenlétére utal. 47 Jelentős népvándorlás indul a későbbiekben erről a területről a kisés nagykunsági puszták felé, mivel nem tudja eltartani a rengeteg lakost. 30 57 A kiköltözésekkel egy időben történő betelepülések nem valós képet rajzolnak. A betelepülők ugyanis túlnyomórészt tovább vándorolnak, hisz megtelepedésük közjogilag is problematikus lett volna. A dolgozat további /fő/ részének kifejtésekor a fentieket tekintjük előzményeknek. Népességszám meghatározása keresztelési anyakönyvek segítségével Már a bevezetőben utaltunk rá, hogy dolgozatunk forrásanyagát, annak gerincét az egyházi anyakönyvi összeírások, ezen belül a keresztelési anyakönyvek alkotják. A különféle adóztatások céljából készült jegyzékek, összeírások pontatlanságáról, hiányosságairól már volt szó. Ezek önmagukban nem teszik lehetővé a népességszám meghatározását. Célszerűnek látszott tehát kutatásunkba egy, csak a legutóbbi évtizedekben "felfedezett" forrásanyag, az egyházi anyakönyvek bevonása. 1563-ban a tridenti zsinat határozata alapján kezdődött el Európában a keresztelések és a házasságkötések jegyzése, majd V. Pál pápa 1614. évi enciklikája elrendelte a halotti anyakönyvezést is. SZABÓ I. 1973. 99. p. Uo. 100. p. FODOR F. 1942. 229-230. p. 64
