Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Jenei Gyula: Szempontok és észrevételek a Jászság népességstatisztikai adatainak értelmezéséhez a 17-18. század fordulóján / 57. o.

JENÉI GYULA A JÁSZSÁG NÉPESSÉGE A XVTI-XVIII. SZÁZAD FORDULÓJÁN A dolgozat a török megszállást követő évtizedek Jászságának népességi viszonyairól igyekszik képet alkotni. Alapvető forrását az egyházi anyakönyvek adják, de a kutatás során egyéb forrásanyag is feldolgozásra került. Egy adott területen jelenlévő népességszám egyik jellemzője a gazdasági potenciáknak, hatással van a társadalmi és politikai mozgások irányára, így fontos része a történeti kutatásoknak, de természetesen nem egyedüli meghatározója azoknak. Ahhoz, hogy az adott időszakban a Jászságban ténylegesen jelenlévő népességszámról viszonylag pontos és átfogó képet alkothassunk, szükségesnek látszik, hogy az időintervallum kiterjesztésévei, a folyamatjelleg érzékeltetésével, a korábbi, török idők népesedési helyzetéről is szóljunk. Jász kontinuitás a török uralom idején Mind a köztudatban, mind a szakirodalomban sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a török megszállás az egész hódoltsági országrészen katasztrofális pusztulást idézett elő, óriási területeket majdnem vagy teljesen elnéptelenítve. E téves nézet kialakulásában nagy szerepe volt egy kiváló, millennium-kori történészünknek, Acsády Ignácnak, aki Magyarország pragmatica sanctio korabeli népességét 2,5 millió főben határozta meg.

1 Alapvető tévedése abban rejlett, hogy az 1715. és 1720. évi országos összeírás adózó háztartásfőinek számához képest a kihagyottak, a szegények számát és arányát alacsonyan határozta meg. ACSÁDY Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720-1721. In: MSK Újfolyam. XII. 1896. 37. p. 57