Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

a köpeny egyaránt kék színű anyagból készüljön ("... die Uniformen werden egal in blauer Mundur und gleich Mänteln gekleiget..."). Megjegyezzük még, hogy a jászkun huszárok 1741. május 28-án érkeztek meg a sziléziai Nyssába egy kb. 3000 fős gyalogezredhez, melynek korábban semmi lovassága nem volt. Ez utóbbi azért is fontos információ, mert választ ad arra is, hogy a jászkun regiment önálló egységként szerepelt ezekben a harcokban, saját katonai ismeretre, tapasztalatra hagyatkozva. A regiment egyébként - mivel az alkalmazás ekkortájt egy évre szólt - november elején, jelentősen megfogyatkozva, hazatért és feloszlott.

65 Az insurgensek leszerelését követően hamarosan újabb hadi szolgálatot kényszerül a Jászkunság teljesíteni. Az 1741. szeptemberi országgyűlési határozatnak megfelelően december 20-án - a Kerületekre eső 70 nádori portaszám alapján - felszerel és Pestre küld 69 huszárt, akiket onnan Pozsonyba vezényelnek. Majd alig egy hét múlva - nádori sürgetésre - 270 közhuszárt (4 tiszttel) szerelnek fel és küldenek ismét Pozsonyba, majd a harctérre. A Jászság és a Nagykunság 204, a Kiskunság 66 lovast adott. Ezt a létszámot a 67,5-re módosított nádori portaszám alapján határozták meg, portaszámonként 4 lovast kérve. A regiment parancsnoka ezúttal is Molnár 65 KISS J. 1992. 234-240. p.; - Molnár Mihálynak - "az egész Militia" nevében a jászberényi tanácshoz írt levele, melyet a nissai táborból postázott június 15-én, bepillantást enged az akkori harctéri eseményekbe és a katonák gondjaiba: július másodikán "hajnalkor Olmisdorff nevű helységben bezáratott Prussusokra reá ütöttünk, és az egész helységet tűz által meg emésztettük, és az házakba bezavart Burgusok ... igen elvesztenek ... Kijővén annak segítségére háromszáz lovas Burgusok, de azok közül is keveset bocsájtottunk vissza. Mi népeink közül pediglen ezen csatán Lengyel Mátyáson kívül több el nem esett ... Harmadnap az egész Prussus Armada minden erejével reánk jött... a mi népünk utána menvén, erőssen űztük, holott elmaradott Aranyossy Hadnagy úr szolgástul, Kovács Bálint, fényszarusi Csus András, árokszállási Juhász András, mihálytelki Vienner Ferdinánd, Bali Márton, jákóhalmi Kónya Márton, felsőszentgyörgyi Bata Márton. Kiket ha elfogtak-e, vagy megöltek, máig sem vagyunk bizonyosak ... Arra nézve, hogy minden nap hull az Népünk, vesz fegyvereink, romlanak, döglönek lovaink, éjjel-nappal ruháink szakadnak, eleve korán kérjük Kegyelmeteket, hogy megbecsült ruháinknak, fegyvereinknek, lovainknak, szerszámainknak árát otthon lévő cselédeinknek tegye le Kegyelmetek..." (SZML Jászberény Hiv. Tud. 8. cs. 38. sz. 1741. június 15. rsz. 421.) Terbocs István nagykunsági kapitány 1741. július l-jén a sziléziai Najetz-ből küldött "beszámolójából" is fontos , konkrét információkat szerezhetünk: "... eddigi veszteségünk 17 katona volt, ezek közül ll-en Aranyossy hadnaggyal együtt a poroszok fogságában vannak, de a jövő héten meg fognak szabadulni, kiknek szabadulások végett, most bizonyos napig fegyverszünet tar tátik. A Jász és Kun, és az Új Pesti Mil it iának legelső actiojok mind a két részről igen szerencsés volt, úgy annyira, hogy a Prussus Népiül sok copjákat, zászlókat 72 rabokkal együtt Cum laude, táborunkba behoztak." (KISS J. 1986. 293. p.) 42