Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)
ADATTÁR - Szabó Antal: A törökszentmiklósi Almásy uradalom vagyon és jövedelem helyzete (1845-1850) / 325. o.
22 kr. 138 Az uradalomban átgondolt gazdálkodást és szerkezetet építettek ki a 125 év alatt. Nem mintagazdaság országos viszonylatban, de a helyi adottságokat figyelembe vevő tagoltsággal építették ki a több lábon álló állattartó és háromnyomásos szántóföldi művelés rendszerét ahol a törökszentmiklósi lakosság jelentette szinte teljes egészében a munkaerőt. Négy nemzedék következetes munkájának eredménye, de benne van a jelentősebb hazai birtokosság tapasztalata és gazdálkodás politikája is. Almásy II János és felesége is szerzett további vagyont /szerencsi, mátraverebélyi/, de a megszerzett birtokok megtartásában jeleskedtek főként és - külön ki kell emelni - benépesítésében, hogy megfelő munkaerő álljon a folyamatosan bővülő birtokok rendelkezésére és a jövedelem növelésére. Ez a benépesedés eredményezte, hogy Külső-Szolnok második legnépesebb települése lett. Népesedéspolitikájuk csak a járványok alkalmával és az urbárium rendszerére való átálláskor tört meg. Felesége, Borsy Anna és fiai már egyre jobban szorították az addig taxás jobbágyokat a földhasználati díj természetbeni lerovására. Az urbariális rendszert még több hasznot hozó gazdaság építésére akarták a jobbágyok rovására kiépíteni, mert mindössze 95 telket akartak kiadni. Sok tényező játszott abban közre, hogy a telkek száma több mint duplájára emelkedett megközelítőleg negyed évszázad alatt. Szerepet játszott az állami adózók szűk létszáma a birtoktest nagyságához képest és annak felismerése, hogy a kiépített majorságokat nagyobb számú telkesekkel kell illetve lehet csak megfelelően hasznosítani. Az ő igarobotjuk nélkül még a nagyszámú igásökör mellett sem lehetett volna a szántást-vetést-betakarítást, termény szállítást elvégezni. Természetesen a zsellérek robotja, részmunka is kellett mindehhez, még akkor is, ha a nyomtatáshoz, aratáshoz sok vendégmunkást foglalkoztattak. Egyik részüket úgy, hogy a telkesek fogadták fel őket a munka elvégzéséhez, hiszen nem mindig győzték a robotot, a feles, harmados, heted és ötöddézsmás munkát elvégezni.. A tulajdonosok a birtok irányításához megteremtették a megfelelő személyi feltételeket, amelyben szerepe volt a "szolgálati" lakások rendszerének. Az adminisztráció mindenképpen megfelelő lehetett, hiszen az értékfelméréshez jól fel tudták használni. /A jobbágyfelszabadulás után ezek a szakemberek részben bérlőkként tűnnék fel, egyik-másik pedig jelentős tulajdont is szerzett néhány évtized alatt./ Az állattartás az úrbéresekhez képest - a földterületet figyelembe véve azonban igen szegény. Szemléltetésképpen az egyik legmódosabb jobbágy állatállományát vesszük számba, hogy állításunkat igazoljuk. "Halál után Uo. 60. p. 355
