Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

ADATTÁR - Papp Izabella: Egy város a jászkunsági görögök származási helyén - Kozani / 295. o.

kereskedőnek a társa. Végleg Magyarországon kíván maradni, vállalja az eskü letételét. Az összeírás adataiból megállapítható, hogy a Kozaniból származó görögök közül a legkorábban - 1719-ben - a 61 éves Juhász Péter érkezett Magyarországra, aki 14 éves korában hagyta el hazáját. Az összeírás szerint hozzá hasonlóan szinte valamennyien még gyermekként, 12-14 éves korukban hagyták el szülőföldjüket. Szüleikkel, idősebb testvérükkel, ismerős kereskedővel vagy rokonokkal indultak útra az ismeretlen országok felé, legtöbben még a XVIII. század első felében. Fiatal koruk arra utal, hogy szüleik igyekeztek őket menteni a hazájukban a gyermekeket fenyegető legnagyobb veszély, a janicsárnak történő elhurcolás elől. Magyarországra kerülve többségük az itt élő szülőkhöz, testvérekhez érkezett, vagy a már korábban itt letelepedett társuk kereskedésében vállaltak munkát. Az azonos származási hely láthatóan fontosnak bizonyult a letelepedésnél, a korábbi ismeretség védelmet, biztonságot jelentett számukra. Ez indokolja, hogy egy-egy településen gyakran azonos helyről - így pl. Jászberényben többségükben a Kozaniból érkezett 19 kereskedők telepedtek meg. Az összeírás legtöbbször csupán az első átkelés időpontját jelöli, s általánosnak tekinthető, hogy a legtöbb kereskedő egyáltalán nem rendelkezik semmiféle úti okmánnyal. Ez arra is utal, hogy korábban nem volt igazán szigorú az ellenőrzés, másfelől pedig az idők folyamán igen sokszor megtették ezt az utat a kereskedők, gyakran a hatóságok félrevezetésével, s nem a kijelölt 20 átkelőhelyeken érkeztek Magyarországra. A későbbiek folyamán a rendeletek szigorításával a hatóságok már igen nagy gondot fordítottak a kereskedők ellenőrzésére. A gyakori utazásoknál, a határon való átkeléseknél fontos volt az egészségi igazolás, amit a pestisjárvány miatt szigorúan ellenőriztek. Óvintézkedésként a fo átkelési helyeken ún. veszteglő intézeteket állítottak fel, ahonnan csak az áruk és a személyek megfelelő fertőtlenítésével lehetett tovább utazni. A kereskedők csak akkor léphették át a határt, ha az útlevél mellett igazolással rendelkeztek a harács 21 (tartózkodási díj) és a schaeda (türelmi adó) befizetéséről. Az erről szóló, török pecsétekkel ellátott igazolások sok kereskedő úti okmánya mellett fennmaradtak, melyeknek számából bizonyos következtetéseket lehet levonni az SZML Jászkun Kerület Közig. ir. D Capsa XIV. Fasc. 7. No. 37. FÜVES Ö. 1972. 284. p. A görög kereskedők határátlépésének szabályozásáról és az összeírások rovatairól bővebben: PETRI E. 1996. 86-90. p. 307