Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye történetéből 1326-1524 / 229. o.

Az oklevélkiadók közül a legtöbbször - tizenegy esetben - a budai káptalannal találkozunk, ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy eredetiben fennmaradt a budai káptalan 1511-1522 közötti oklevélnyilvántartó jegyzőkönyvi részlete (protocollum töredéke). A budai káptalant a korszak királyai és az egri káptalan követik, majdnem egyenlő arányban. Feltűnő, hogy Heves vármegye tisztjei - a korábbiakhoz hasonlóan - nem szerepelnek az oklevélkiadók között. A további kutatási irány szempontjából viszont figyelemre méltó lehet a csanádi és aradi káptalan megjelenése az oklevélkiadók között. Felvillant ugyanis ezzel annak a lehetősége, hogy a megye legdélebben lévő településeinek - Tiszasasnak, Csépának és Szelevénynek - a története az általuk kiadott oklevelekből ismerhető meg.

6 Külön kívánunk foglalkozni az 1513. május 25-én kelt, a váradhegyfoki káptalan által kiadott (36. sz.) oklevéllel, amely a nagykun településeket KözépSzolnok vármegyében lévőknek tünteti fel. Hasonló kitétellel - egy-kettő alkalommal - már más település vonatkozásában is találkoztunk, de mindig elírásnak véltük. Ez az eset a tüzetesebb megvizsgálásra indított, de a megnyugtató megoldást nem találtuk meg.

7 A közléstechnikában az oklevél teljes szövegének a közlésére törekedtünk, ettől csak egy-két esetben tértünk el (1. sz., 2. sz.) terjedelmi okokból, vagy esetleg a szöveg kiolvashatatlansága miatt. A jelentősebb kihagyásoknál közöljük a kihagyott rész rövid tartalmát. A jegyzetek lehetőségével pedig kiegészítő magyarázatokat közlünk. Minden más tekintetben a Századok 1974. évi évfolyam 2. száma 435-475. oldalon leírtak szerint járunk el. Ennek az a magyarázata, hogy a három település Mohács előtt Csongrád vármegyéhez tartozott, így a területileg illetékes káptalan a csanádi volt. Ugyanakkor a közlekedési nehézségek (pl. vizek áradása) is ezirányban voltak a legkisebbek. Jelen esetben lehet egy olyan magyarázat, hogy az oklevél átírása 1534-ben - a kettős királyság idején - Szapolyai János udvarában történt, ahol anakronisztikusán, a fennálló állapotnak megfelelően javították át a Külső-Szolnokot Közép-Szolnokra. Más szóval feltehető, hogy 1534-ben a Külső-Szolnok vármegye tiszántúli részét - a keleti magyar királysághoz való tartozás címén - Közép-Szolnok vármegyéhez csatolták közigazgatásilag. Mindez azonban még tüzetes kutatás tárgyát kell, hogy képezze. 231