Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

"a régóta Jászberény városához tartozó ... falvakban lakó jászok főispáni és kapitánysági hivatalait, valamint kapitányságát azon kunoknak, akiknek nádori hivatalánál fogva főbírája", s mindezt olyan feltétel mellett, hogy tartozni fog a philisteusokat és a kunokat mindenekelőtt a király iránti hűségben, régi kiváltságaikban, mentességeikben védelmezni, de ők is teljesíteni kötelesek mindazt, amit régi szokás szerint a király vagy az ország részére szolgáltatni szoktak.

20 A nádor ebben az időben már nemcsak az igazságszolgáltatást és a közigazgatást irányította, hanem a jászkunok szolgáltatásait is élvezte, amelyek kezelése a főkapitány tisztségéhez tartozott (évente 3 ezer arany). A nádor szerepével és a Jászkunsághoz való viszonyával hozható összefüggésbe a fent említett 1655. évi 44. te. 1. pontjának azon fontos kitétele: "... hogy a kunok és a jászok maradjanak meg az ő korábbi gyakorlatukban és mentességeikben." Ezáltal ismét törvényesen is deklaráltatott a jászkunságiak megkülönböztetett jogi helyzete.

21 Wesselényi Ferenc halálát követő nádori sedisvacantia idején (16671681) a Magyar Kamara lett ismét a főhatóság. A kamara igen energikus és eredményesen tevékenykedő főkapitányt (Andrássy Miklós) állított a jászok és kunok élére. Az ő irányítása alatt kapcsolódtak be további megbízottak, az ún. lovas ispánok (gondviselő ispánok) a Jászkunság kormányzásába, s vált közreműködésükkel ellenőrizettebbé mindhárom terület élete, ezzel együtt azonban éltek tovább a helyi törvények.

21 Az igazságszolgáltatásban és a közigazgatás terén lényegében a kezdetektől önkormányzattal bíró jászok és kunok tartózkodtak a vármegyékkel való szorosabb együttműködéstől, amelyek befolyása a hódoltság alatt csupán az országgyűlések által megszavazott, hadiadók, rendkívüli segélyek kivetése és behajtása terén, s olykor egy-egy katonai mozgósítás alkalmával érvényesült (Pest-Pilis-Solt, Heves megyék). A kunok és jászok ellenállását mutatja, hogy nemegyszer a törvényesen kivetett rendkívüli adók, félharmincadok teljesítésekor is tiltakoztak, de elsősorban "a megyéhez tartozó" adófizetés ellen. 1634-ben pl. a nádor értesíti a főkapitányt, hogy "a kiskunok azon EMBER Gy. 1946. 580. p.; - GYÁRFÁS I. 1885. 192-193. p.; - PINTÉR J. én. 63. p.; Eszterházi nádor 1629. május 27-én kiadott oklevele: "mi utánunk való főkapitánynak" mondja Keczert. (GYÁRFÁS I. 1885. 206. p.) A nádori adó a Jászságból 1530-1532 között 200 forintot tett ki. 1637-ben már 926 frt 34 dénárt. A kiskunok 265 forintot adtak ekkor. 1646-ban a nádor már évi 2.400 forintot kapott a jászkunok összességétől, Szt. György napra. (BOTKA J. 1988. 259. p.) FENYVESI L. 1985. 251-252. p.; - EMBER Gy. 1946. 580. p.; - GYÁRFÁS I. 1885. 209., 282. p. 20