Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.
tevékenyen és nagy személyes bátorsággal vett részt. A cs. kir. hadsereg önként jelentkező tisztjei Batthyány Lajos 1848. május 16-án kiadott felhívása nyomán szabályos áthelyezéssel kerültek a magyar honvédseregbe. így Kiss Pál mellett a szabadságharc későbbi vezető tisztjei közül pl. Damjanich János, Ivánka Imre, Lázár György gróf és mások. Ugyancsak az első zászlóaljakhoz kerültek a korábban kilépett cs. kir. tisztek, közöttük Görgei Artúr és Klapka György. 16 Kiss Pál a nemzetiségi ellentétektől leginkább veszélyeztetett Délvidéken teljesített katonai szolgálatot, ahol a határőrvidék szerb ezredei és a lakosok már 1848 áprilisában szembefordultak a kormánnyal. A bécsi udvar eleinte burkolt formában, majd egyre nyíltabban támogatta az elégedetlen nemzetiségek mozgalmát. A szerb felkelés és a horvát-magyar ellentétek kiéleződése polgárháborúval fenyegetett, melynek megakadályozása érdekében 1848 júniusától a cs. kir. haderő Magyarországon állomásozó csapatainak nagy részét fokozatosan a Bácska-Bánátba és a horvátországi határszélre vezényelték, és megkezdődött a nemzetőrök egy részének mozgósítása is. Ezen a területen 1848 nyarától már heves összetűzésekre és véres harcokra került sor. 17 A Délvidéken Kiss Pál 1848 júliusától a Bihar megyei nemzetőrség egyik szervezője és kiképzője lett. Kiss Ernő, a későbbi aradi vértanú táborában egy nemzetőr zászlóalj élén maga is részt vett a délvidéki harcokban, melynek során először Periasznál tűnt ki bátorságával. A Béga bal partján fekvő megerősített szerb tábor elleni támadást Vetter Antal alezredes és Kiss Ernő ezredes határozta el. A szeptember 2-án induló hadművelet során Kiss Pál feladata az volt, hogy százada élén az ellenség figyelmét a jobbszárnyon magára vonja, amíg a Vetter által vezetett közép támadást indít a tábor ellen. Kiss Pál hajnali 3-kor megkezdte a támadást, de amikor csapataival a tábor közelébe ért, a védők már ágyútűzzel fogadták őket. Hosszú és véres küzdelem kezdődött, végül a szerbek fokozatosan visszavonultak, majd elmenekültek. Periasz elfoglalásával a magyar csapatok első jelentős győzelmüket aratták a déli hadszíntéren. Ennek hatására a jarkováci tábor feloszlott, Periasz, Farkasdin, Orlovát, Tomasovác és HERMANN Róbert (szerk.): Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története. Bp. 1996. 83. BONA G. 1983. 7.; KEDVES Gyula: A szerb felkelés 1848 nyarán és a délvidéki hadműveletek a honvédcsapatok kivonásáig. In: A szabadságharc katonai története. (Szerk.: BONA Gábor) Bp. 1998. 108-110. 65
