Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Kovács István: Lengyelek a szolnoki csatában / 41. o.

türelmét veszítve parancsot küldött az elővédben szolgálatot teljesítő lengyel könnyűlovasszázadnak, hogy indítson rohamot a spanyol ágyútelepek ellen.

20 Szolnoknál Poninskinak, a lengyel dzsidásszázad parancsnokának a türelme fogyott el. Főként, miután a mögötte állók suttogásából olyasfajta óhajt hallott ki, hogy "jó lenne megrohamozni az ellenség utóvédj ét, mert azzal ágyúinak is birtokába juthatnának."

21 A Somosierránál ügyeletes lengyel könnyűlovasszázad parancsnoka, Jan Leon Hipolit Kozietulski 1808-ban 27 éves volt. Poninski 1849 januárjában múlt huszonhat. Amikor Kozietulski megkapta Napóleon parancsát, állítólag így kiáltott fel: "Előre, az ördögét, rajtunk a császár szeme! Poninski, hiába várta, felettesei közül senki sem buzdította rohamra, ezért maga ment Pikéty Ágoston ezredeshez, a 2. huszárezred parancsnokához, s kérte, hogy az osztrák ágyúkat attakírozhassa. A kapott válasz: "Wenn Sie nicht stehen bleiben wollt, so geht's in drei Teufels Namen!"

22 - Ha nem akaródzik ácsorognotok, menjetek, a három ördög nevében - nem mondható teljesen egyértelműnek. Poninski viszont teljesen egyértelmű beleegyezésnek vette, s megkérte az ellenséget lövő magyar ütegek parancsnokait, hogy szüntessék be a tüzelést. Ezután a százada elé léptetett, s kardját kihúzva elnyújtott hangon parancsot adott az indulásra. Rzepecki híven követte mozdulatait, s megismételte szavait. Görgei Artúr tábornok, aki fővezérként és honvédelmi miniszterként a nyári hadjárat idején többször vezetett személyesen lovasrohamot, így foglalja össze az ilyen vállalkozás értelmét: "... a lovasságnak az a(z...) előnye (...) a gyalogság felett, hogy (...) fogékonyabb (...) a bátorító személyes példaadás követésére."

23 A század elindult. Előbb lépésben, majd ügetésben haladt. A lengyel dzsidások hátukban érezték a magyar huszárok tekintetét. Szemük sarkából láthatták a magyar és a lengyel gyalogosok tőlük jobbra összemosódó pirosas, kékes, szürke foltjait. Mintha meseszerű mozdulatlan bábuk lettek volna. Poninski csak az ellenséget figyelte. Az osztrák ágyúk is elhallgattak: két BRANDYS, Marian: Napóleon és a lengyelek. Bp.1978. 209-210. PONINSKI, W. 1902. 42. Uo. 43. GÖRGEY Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. 2. köt. Fordította: Katona Tamás. Bp. 221. 48