Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek történetéből 1501-1597 / 357. o.

ennélfogva az ezen falubirtokokhoz [Abádhoz, Tomajhoz, Bánhalmához] tartozó és kapcsolt valamennyi pusztával, nemkülönben ugyanezen falubirtokok és ezek pusztái valamennyi hasznával és tartozékával, tudniillik a művelt és műveletlen szántókkal, mezőkkel, rétekkel, legelőkkel, gyepekkel, kaszálókkal, erdőkkel, ligetekkel, hegyekkel, völgyekkel, szőlőkkel, szőlőhegyekkel, vízfolyásokkal, halastavakkal, halászóhelyekkel, a vízfolyásokban lévő révek vámjával és jövedelmeivel, a malmokkal, a [malmok] helyeivel, általánosságban pedig az igazi és régi határaikon belül lévő valamennyi haszon és tartozék bármi néven nevezhető csorbítása nélkül.; az említett Kenderesi Mihálynak, örököseinek és valamennyi maradékinak adtuk, ajándékoztuk és juttattuk, pontosabban adjuk, adományozzuk és juttatjuk örökjogon és visszavonhatatlan megtartásra, birtoklásra, valamint használatra, mások jogainak sérelme nélkül, ezen levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján; amelyet a kiváltságlevelünk formájában átíratunk, mihelyt hozzánk eredetben vissza lesz küldve; kiadatott Mohi mezővárosunk mellett vert táborainkban [in Castris nostris prope oppidum nostrum Mohy positis],

4 Szent Egyed apát ünnepének előnapján [augusztus 31-én], az Úrnak 1527-dik, uralkodásunknak pedig első évében". Az oklevél eredeti, hiteles, teljes szövegű, latin nyelvű, alatta kerek viaszpecsét töredékei láthatók, a borítón közel egykorú kézzel írt szöveg olvasható: "János kiralj atta Losonci Antal jóságat mint hitljenet Abadot, Thomajt, Bánhalmát Kenderesj Mihaljnak". Az eredeti változatot mi nem láttuk, csak Géresi Kálmán, aki annak alapján nyomtatásban közölte is latin nyelven. GÉRESI Kálmán: /szerk./: A nagykárolyi Károlyi család oklevéltára. 1491-1600. III. köt. Bp. 1885. 167-168. Az oklevél az esetünkben első jelzése azon áldatlan állapotoknak, amelyek a kettős királyság idején uralkodtak az országban. A nyugati és a keleti magyar királyság által kölcsönösen el nem ismert birtokadományozások kezdődtek, sokszor egy birtokot egy időben adományoztak két vagy több személynek. A Közép-Tisza vidéken ez különösen nagy méreteket öltött, mert A Mohi környéki táborokban Szapolyai János a győztesen előnyomuló Ferdinánd-párti seregekkel való ütközetre készült. Ez be is következett szeptemberben, amikor Tokajnál 1X521. szeptember 26./döntő vereséget szenvedett Szapolyai és Lengyelországba menekült. Mai helyesírással: "János király adta Losonczi Antal jószágát mint hütlenét - Abádot, Tomajt, Bánhalmát Kenderesi Mihálynak. 402