Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek történetéből 1501-1597 / 357. o.

18. Az egri káptalan bizonyságlevele Tiszaszőlős, Tiszaigar, Kisigar, Tiszaabád, Tiszahalász, Vécs, Utas falubirtokok és Petri-puszta után járó hitbér és nászajándékok átvallásáról 1524. március 22. "Mi az Egri Egyházmegye káptalanja a jelenlegi [levelünkkel] adjuk emlékezetül, hogy a néhai Szőlősi [de Zewlews] László özvegye, a nemes Katalin úrnő, személyesen elébünk állva, önként és szabadon vallomást tett a következő módon; miszerint ő a férje és ura, a szóban forgó néhai Szőlősi László Heves vármegyében, a mondott Szőlős és Igar, Kisigar,

1 Abád, Halász és Vécs, továbbá Gömör vármegyében Utas falubirtokokban, valamint a Heves vármegyében lévő Petri-pusztában,

2 ezen országban akárhol máshol és bármely megyéjében lévő és bírt - ezen ország dicséretes szokása szerint neki járó valamennyi és teljes jogai és birtokrészei utáni hitbért és jegyajándékokat

3 gyermeki szeretetből lányának, a nemes Orsolya úrnőnek - tudniillik a nemes Derzsi [de ders] István feleségének - a Margit lánya unokatestvérének, tudniillik a néhai mondott Szőlősi Pál lányának; továbbá az urának és férjének, a szóban forgó Szőlősi Lászlónak az összes ingó dolgaiból és jószágaiból a magának járó teljes részt, a szóban forgó lányának Orsolyának, a Margit lánya unokatestvérének, ezek valamennyi örökösének és maradékinak, pontosan azzal a joggal, amellyel őhozzá tartoznának átadta, ajándékozta és juttatta, pontosabban adta, ajándékozta és juttatta, előttünk, az általuk való megtartás és birtoklás céljából, ezen levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján; kiadatott [Egerben], a Virágvasárnap előtti legközelebbi harmadik napon [március 22-én], az Úrnak 1524-dik évében" Kisigar emléke semmilyen térképen, népszámlálásban, vagy egyházi összeírásban nem maradt fenn. Nagy valószínűséggel Tiszaigar környékén keresendő. Petri-puszta emléke teljesen elveszett. Helyének meghatározásához jelenleg semmilyen támponttal nem rendelkezünk. A hitbér /dos/ tárgya földbirtok volt, míg a nászajándékok /res paraphernales/ ingóságokból álltak. A földbirtokot azonban az özvegyen maradt nemes feleség csak fiktív módon örökölhette. A valós öröklés a fiakat illette meg, akik azonban csak úgy juthattak a hitbér birtokába, ha édesanyjuktól pénzen megváltották. 400