Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek történetéből 1501-1597 / 357. o.

13. A budai káptalan bizonyságlevele egy tiszaszőlősi birtokrész eladásáról 1517. július 8. «[_] 1 Hogy nemes Szentgyörgyi [de Zenthgyewrg] Mihály előttünk személyesen megjelenve valamennyi örökösének, testvérének, hozzátartozójának és vérrokonának terheit, nemkülönben fáradtságát magára vállalva nyilatkozatot és önként vallomást tett a következő módon; miszerint ő a fekvőjószágából - a magában korábban hozott érett döntés alapján a Heves vármegyében lévő Szőlős nevezetű falubirtokban bírt teljes birtokrészeit [Totales portiones suas possessionarias in possessione Zewlews vocata in Comitatu Hewesiense existente, habitas] együtt az összes hasznával és valamennyi tartozékával, tudniillik a művelt és műveletlen szántókkal, mezőkkel, rétekkel, legelőkkel, kaszálókkal, erdőkkel, ligetekkel, folyóvizekkel, halastavakkal, halászóhelyekkel, malmokkal, a [malmok] helyeivel, hegyekkel, völgyekkel, szőlőkkel, szőlőhegyekkel, általánosságban pedig az azokhoz a birtokrészekhez a jog szerint és régtől fogva kapcsolni és tartozni rendelt valamennyi haszonnak és tartozéknak a bármi néven nevezhető csorbítása nélkül a mondott Szőlősi Márton és Sándor nemeseknek, örököseiknek és valamennyi maradékuknak száz tisztaarany, valódi és törvényes súlyú magyar forintért - az azoktól való teljes megkapás és megfizetés után - átadta, eladta és odaadta volna, pontosabban átadta, eladta és odaadta előttünk örökjogon és visszavonhatatlan megtartás, birtoklás és hasonlóképpen használat céljából; semmi jogot, semmi jogtalanságot és a birodalom tulajdonjogát, amelyet tudniillik ugyanaz a Szentgyörgyi Mihály ugyanazokban a birtokrészeiben ezidáig gyakorolt volna, vagy a jövőben magamagának, vagy más akárkiktől még bírni remélhetne, vissza nem tartva, hanem ugyanazon birtokrészeknek valamennyi birtokjogát és joghatóságát a szóban forgó Szőlősi Mártonra és Sándorra, ugyanazok örököseire és valamennyi maradékukra átengedte teljes joggal; nemkevésbé hozzátette még a fent jelzett Szentgyörgyi Mihály, hogy a terhek magára vállalásával - az előrebocsájtott módon - a szóban forgó Szőlősi Mártont és Sándort, ugyanők valamennyi örökösét és utódját örökösen, minden időben - a fent írt birtokrészei birodalmába - bármilyen pereskedők, zaklatok és A jegyzőkönyv vezetője itt néhány sort hagyott ki, amelyek tartalma minden bemásolt oklevélnél - kevés kivétellel - azonos volt. Ez tartalmazta a kiadó megnevezését /intitulatio/, a címzett megszólítását /suscriptio/, az üdvözlést /salutatio/, valamint Isten segítségül hívását /invocatio/. 389