Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megye közúti tömegközlekedésének fejlődése / 243. o.

városon belüli főbb közlekedési útirányokat. A személypályaudvartól a Szabadság térig vezető irány volt a legfontosabb, mert a vasúton érkezők így elérhették a legfontosabb közhivatalok épületét (városháza, megyeháza, törvényszék) illetve az út mellett fekvő üzleteket, szolgáltató helyeket .A másik fontos útirányt a közkórház és a körülötte található ipari üzemek (fatelep, cukorgyár, járműjavító) illetve a temető és a 68-as laktanya megközelítése jelentette. Itt nem lehet centrumokat meghatározni, hiszen a kórház és a déli ipari üzemek elérése az egész város számára fontos volt. Végül említsük meg az Alcsiból és a szandai részről a városba vezető útirányt. A távolsági összeköttetések során bebizonyosodott, hogy elsősorban azokon a területeken célszerű autóbuszközlekedést létesíteni, ahol nem épült vasút. A megyében például hiányzott a Szolnoktól északra fekvő Tisza menti településeket összekötő vasút. Igaz, hogy a vasúti összeköttetés gondolata már az 1870-es években felmerült. Már ekkor tervezték a karcag-jászberényi, a fegyvernek-tiszafüredi és a tiszafúred-karcagi vasút építését. 1912-13-ban a kereskedelmi miniszter engedélyezte ugyan a törökszentmiklósi-abádszalóki és a szolnok-fúzesabonyi vonal kiépítését, de a megvalósítást az I. világháború megakadályozta.*

8 Jászberény a múlt század nyolcvanas éveiben a „Jászsági vonal" megépítésében bízott. A Jászberény-Jászapáti-Jászkisér-Jászladány-Tiszasüly irányába vezető vasút - amelyet eredetileg lóvasútként kívántak kiépíteni Jászberény Boldogháza pusztájánál ágazott volna ki a hatvan-szolnoki vasúiból. A város teljes mértékben támogatta az elképzelést, mert arra számítottak, hogy Budapesttől az új MÁV fővonalakat Jászberény felé vezetik. A jászberénytiszasülyi vasutat pedig a Tiszán keresztül tovább lehetett vezetni KunhegyesKarcag irányába. Ha az elképzelés megvalósul Jászberény fontos vasúti csomóponttá vált volna. A Rákos-ujszászi MÁV vonal engedélyezése azonban meghiúsította a reményeket. Az 1890-es években még felcsillant a remény, hogy a Sülysáp-Jászberény-Jászapáti-Heves-Poroszló vonal megépítésével Jászberény mégis vasúti csomópont lesz és talán összeköttetésbe kerül a fővárossal és a Tiszántúllal. Az utóbbi terv sem valósult meg, bár még az 1920as években is visszatérnek a képviselőtestület ülésein a vasút építésére.

19 Az előzőekben ismertetekkel összefügg a Tiszazug helyzete. A térség falvai vasúti összeköttetést akartak létrehozni a szomszédos településekkel és a fővonalakkal amikor Csongrád-Tiszaug-Tiszaföldvár közt keskenynyomtávú vasút, Tiszaug-Kunszentmárton közt normálnyomtávú építését tervezték. A 8 CSEHG. 1994. 122. 9 Uo. 114-115. és 121-122. 249