Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: Közbirtokosságok a Jászkun Kerületben / 185. o.
osztani, de a Kötöny pusztával határos kiserdőt meghagyták a város hasznára. Átadtak továbbá protestáns gazdászati iskola céljára a református egyháznak már átengedett 16 kh-on túl még 20 kh-at, s iskolahelynek az alsó szérűskertet. A kőkúti csárdához átengedtek 10 kh földet, de visszavették és felosztandónak nyilvánították a pirtói és a bodoglári csárdák földjét, magukat a csárdákat pedig kivették a beneficiumokból mint megszüntetésre ítélteket. Ezek az engedmények nem jelentik azt, hogy Halason a redemptusok másként értelmezték volna a város és a birtokosság földtulajdonlásának kérdését, mint más jászkun településen. Halason is minden talpalatnyi földet redemptus tulajdonnak tekintettek, amelyet csupán a birtokosok engedelméből használt a város. 1858-ban a birtokosság úgy határozott, hogy, " Ha már a község közbirtokossága ezen földeket a községi szükségletek pótlására átengedte, bár meg van győződve a községi kezelés kellő ellenőrzése felől, mégis kívánja miként mind a rendszeres költségvetés, mind a számadások megvizsgálás végett eleibe terjesztessenek." 27 Külön közbirtokossági szervezet és annak külön kezelt irata azonban még itt sem létezett, pontosabban az 1848 előtti forma élt tovább. A birtokossági gyűlések hatáskörének tisztázatlansága az egész Jászkun Kerületben problémákat okozott. Különösen szembetűnő lett a szabályozatlanság akkor amikor a birtokokat a formálisan meg sem alakult közbirtokosságra telekkönyvezték, s azok közbirtokossági magántulajdon voltát hangsúlyozták. A tisztázatlanság a települések békéjét és az igazgatás zavartalanságát is veszélyeztette, mert az önkormányzatok anyagi hátterét bizonytalanná tette. A birtokosságok és a helyhatóságok hatáskörének rendezését - mivel az már az egész Jászkunságra kiterjedő politikai kérdéssé vált - a Hármas Kerület magisztrátusa egységes megoldással, kerületi szinten szerette volna megoldani. 1863. február 4-én a kerületek közgyűlése elfogadta, hogy ha egy-egy településen a gazdasági gyűlés határozata a közös birtok állagának lényeges változtatását tárgyalja, az csak felsőbb hatósági megerősítéssel hajtható végre, " mert jól rendezett társadalomban nem tűrhető, hogy legtöbbnyire az érdekeltek kevesebbségéből álló határozóknak abszolút hatalom tulajdoníttassék: s kell, hogy a rendesen jelen nem lévő többség érdekeit az erre hivatott törvényes hatóság ellenőrizze. " A határozatot értelmezhetnénk úgy is, mint a hagyományos jászkun demokratizmus újabb megnyilvánulását. A valóság azonban egészen más volt. Nem teremtették meg azokat a feltételeket, amelyek az ellenőrizhetőséget lehetővé tették volna. A közbirtokossági szabályzatok NAGY SZEDER István: Gazdaságtörténet. 1935. 17-18. 199
