Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Bakos Péter: A jászok a Kárpát-medencében 1526-ig / 147. o.

eredetű jászboldogháziaké és lajosmizseieké. A jászszentandrásiak körében ritkábban fordul elő a járomcsont testének frontális lapultsága. A fej méretei kisebbek, jellemző a dinaroid és a magas-nagyközepes armenoid forma.

23 HENKEY Gyula a pamíri típust a honfoglaló magyarság katonarétege mellett kimondottan a jászokhoz és a kunokhoz köti: "... az általam vizsgált területen a pamíri jellegek ott számottevőek, ahol a honfoglaló magyarok katona rétegének, a kunoknak vagy a jászoknak letelepedését történeti adatok is alátámasztják, a lakosság folyamatossága a török megszállás alatt is igazolható és nincs adat más eredetű népekkel való keveredésre nézve sem."

24 A gyakoriságát tekintve az első helyen álló turanid típust HENKEY Gyula részben a kunokkal való keveredésre vezeti vissza, ez azonban alapvetően nem módosította a jászokra jellemző etnikai-embertani képet, hiszen ez a típus eredendően is a jász etnikum sajátja volt.

25 A jászok és a kunok eltérő etnikai-embertani képét, és a két nép között végbement keveredést minden bizonnyal a testmagasság adatok feltüntetésével lehet a legszembetűnőbben bemutatni.

26 Míg a jászsági őslakosok testmagasság átlaga: 164 cm, addig a nagykunsági őslakosoknál ez az érték már csak: 162,6 cm, továbbá a kiskunsági őslakosoknál még ennél is kisebb: 162,3 cm.

27 A tiszta jász lakosságú Jászboldogháza,

28 Jászszentandrás, Lajosmizse és a kevert, jász-kun lakosságú Bugac, Kunszállás, Csólyospálos, Jászszentlászló népességének testmagasság átlagai a következők: Jászboldogháza: 165,3 cm, Jászszentandrás: 164,4 cm, Lajosmizse: 163,9 cm, Bugac: 162,5 cm, 23 HENKEY Gy. 1980. 24 Uo. 236. 2- Az oszétok a IV. századtól állandó érintkezésben voltak a különböző 'törökös' népekkel, így a hunokkal, onogurtürkökkel, kazárokkal, bolgárokkal, besenyőkkel és végül a kunokkal, CZEGLÉDYK. 1969. 26 Lásd: HENKEY Gyula: A szekuláris növekedésváltozás a Duna-Tisza közi népességeknél. In: Anthropológiai Közlemények. XIX. évf. 2. szám. 1975. 133-137. 27 HENKEY Gyula: Őseink nyomában. A magyarság etnikai-embertani képe. Bp. 1993. 94-95. adatai alapján számtani középpel. - Megjegyzem, hogy az 1 cm-en belüli testmagasság átlag eltérések nem tekinthetők szignifikánsnak. Vagyis a nagykunok 162,6 cm-es és a kiskunok 162,3 cm-es testmagasság átlaga között nincs szignifikáns különbség, következésképp a két átlagérték azonosnak tekinthető, mégis mint számadatok mutatóként szolgálnak. Ugyanez vonatkozik a további 1 cm-en belüli testmagasság átlag eltérésekre is. 28 HENKEY Gyula: Jászboldogháza népességének etnikai embertani vizsgálata. In: A Jász Múzeum Jubileumi Évkönyve. Jászberény, 1974. 241-276. 151