Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Szabó Antal: Adalékok Törökszentmiklós történetéhez különös tekintettel az 1848/49-es forradalom és szabadságharcra / 117. o.

támadásból nem lett semmi, visszafordult. Ezen esemény hatására Kossuth egy elkeseredett hangú levelet küldött feleségének: "Bizon nem lett abból a nagykörösi csatából semmi... Haragszom mint az ördög. Egyébként a tábori élet derék volna, mégha volna mit enni"*

6 Azt szerette volna, ha az esetleges győzelem után Pesten megvendégelik a győzteseket. így, mivel sem győzelem, sem vacsora nem volt, meglehetősen borús hangulat lett rajta úrrá. A levélben egyébként arról írt még, hogy jobb lett volna, ha kíséretében az ellátásával foglalkozó szakácsot is visz magával. Mert bizony Törökszentmiklóson nem került más az asztalra, mint szalonna, kenyér, esetleg vöröshagyma. Leiningen is jelezte levelében a tartalékok teljes felélését, - üresek a kamrák, sokfelől igyekeznek az itt tartózkodóknak a hadbiztosok élelmet előteremteni. Később is ír Törökszentmiklósról. A tavaszi hadjárat győzelemsorozata után Tiszafüreden át akar Görgeyhez menni s a feladatokat megtárgyalni. Ez azonban nem sikerült, mert Tiszafürednél már a cári csapatok állomásoztak, így vissza kellett fordulnia. "En elindultam, hogy Görgeyvel találkozva megtegyem a dispositiókat iránya felől, s czéljával tisztába jöjjek. Ámbár Tiszaszentmiklósnál /Törökszentmiklósnál/ megtudtam, hogy 10-15.000 muszka Füredet elfoglalá, éjjel egész Madarasig mentem... tovább mennem lehetetlen volt...'

41 A helyi hagyomány szerint március 14-én este a városi elöljárók kérésére az akkori piactéren /ma Kossuth tér/ szózatot intézett a város lakóihoz. Szintén az emlékezet őrizte meg a következő történetet: " Kossuth Lajos Törökszentmiklóson járt 1849 tavaszán. Menekültek Debrecenbe. Az iparos kör és az Altmann-féle ház közötti házban szállt meg Kossuth Lajos. A nép nem tudta, de egy régi huszár, akit kegyelemből hajdúnak fogadtak fel, Cziszeri nevű, észrevette, hogy a ház előtt két huszár sétál kivont karddal, és amikor összeérnek, mindig összeütik a kardot. Ez annak a jele volt, hogy a koronát őrzik. Csődült a nép. Kossuth az ablaknál ült. Amikor meglátta az embereket, az ablaknál kiszólt: - Mit akarnak barátaim? - Kossuth Lajos exellenciáját szeretnénk látni! - válaszolták. - No várjanak, majd kimegyek, -felelte. Kiment és felállt egy székre. Németh Mátyás Bíró, amint hírül vette, hogy a nép tódul, borzasán szaladt oda. Kossuth már akkor kint volt. A futástól izgatott hangon kérdezte: - Ugyan kérem exellenciás uram, mikor lesz ennek a sok bajnak vége? Kossuth megkérdezte: 40 OL II. u. 7. Kossuth 1848. III. 19-én feleségéhez írt levele. 47 VADÁSZI. 1994. 9. 133