Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.

4. sz. melléklet KEGYELMI FELTERJESZTÉS 1849. december 15. a legalázatosabban őexcellenciájának Haynau báró, cs. kir táborszernagy és hadseregparancsok úrnak a haditörvényszék által kötél általi halálra ítélt Kiss Pál cs. kir. százados és későbbi felkelő tábornok kegyelme tárgyában. Annak ellenére, hogy a hadbíróság valamennyi ülnöke, akik a törvény iránt kérlelhetetlenül elkötelezettek, egyhangúlag Kiss Pál kötél általi halálbüntetése mellett foglaltak állást, a legalázatosabban alulírottak mégis úgy érzik, kötelességük, hogy alázatosan előterjesszék azokat az okokat őexcellenciájának magas mérlegelésére, melyek az elítélt kegyelemben részesítése mellett szólnak. Az első és leglényegesebb ok őexcellenciája 1849. augusztus 19-i 3.691. op. gh. számú, a péterváradi erőd parancsnokának küldött levélben rejlik, melynek végén az áll: „Amennyiben ezt a felszólítást a várakozás ellenére nem követi válasz, vagy a behódolást még sokáig megtagadják, akkor a péterváradi erőd helyőrsége és parancsnoka csak magát okolhatja makacssága rettenetes következményeiért." Ezek a következmények azt jelentik, hogy az erőd parancsnokával és a védőrséggel a törvény teljes szigorával bánnak. A törvény teljes szigora tehát abban az esetben fenyegetett volna őexcellenciájától, ha az erődöt nem adják át azonnal feltétel nélkül. Ezért a fenyegetésnek ezekben a szavaiban egyúttal a kegyelem reménye is rejlik, abban az esetben, ha őexcellenciája parancsának feltétel nélkül engedelmeskednének. (4. sz. melléklet) A 4. sz. alatti további mellékletekből látható, hogy Kiss Pál az erőd átadását azonnal megkezdte, vagyis abban fellelhető a kegyelem első oka. A legalázatosabban alulírottak további okot látnak a péterváradi erőd védőrségének megkegyel mezesében. Bár Kiss Pált a véletlen vagy a hadi szerencse magasabb fokozatra emelte, a többi felkelőkhöz átállt cs. kir. tisztek ugyanazt a bűncselekményt követték el, és őket mégis szabadon bocsátották. Végül nem tagadható, hogy amennyiben Kiss továbbra is makacsul ragaszkodott volna az erőd védelméhez, ezzel talán ugyanazokat a feltételeket érhette volna el, mint Klapka Komáromban. Nem sújtható aránytalanul 112