Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.

őexcellenciája Haynau táborszernagy, főhadparancsnok az 1849. július 1-jei és 2-diki proklamációjában mindenkit felelőssé tett, aki ehhez az óriási átalakításhoz közvetett vagy közvetlen módon hozzájárult. A vádlott vallomása szerint miután a debreceni konvent 1849. április 14-i határozatáról tudomást szerzett, azt figyelmen kívül hagyva a lázadó sereg egy hadosztályát átvette és azzal Buda ostromához vonult. Elfogadta előléptetését péterváradi erődparancsnokká és tábornokká, s ebben az állásában oly tevékeny módon működött közre, amelyért a lázadó kormánytól, általa adományozott rendjeleket kapott: így az őt terhelő bűncselekmény csak felségárulásban való részvételként értékelhető. Tényállás és bizonyíték A bűncselekmény tényállását a 4. szám alatti aktában hivatkozott eredeti dokumentumok és a vádlott vallomása általi bizonyíték alapján állítottuk össze. Az erre alkalmazható törvények az 5. hadicikk, a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartás 61. cikkelye, az 1848. október 3-i és 20-i császári manifesztum, őexcellenciája Haynau báró táborszernagy proklamációja. Terhelő még: 1. hogy Újvidéket bombáztatta és a város majdnem teljesen leégett. 2. hogy Kuzmanek törzsfoglárt, Braunstein kútmestert és Krane sánckáplárt, továbbá Anton Dervodenits-t, akik tiszta hazafiasságból az államért magukat feláldozták, elítéltette és agyonlövette . (A mellékelt aktákat felolvasták.) Még ha Kiss Pál be is tartotta a minisztérium utasításait, a vizsgálat megindítása és a további eljárás őt terheli. 3. hogy röviddel az erőd átadása előtt a letéti pénztárban talált pénzeket 2967 forint összegben a hadipénztárba átutaltatta, és abból kifizette a csapatot, azért, hogy más pénzeket megőrizzen. Mivel az erőd átadása amúgy is küszöbön állt, ennek szükségszerűsége egyáltalán nem állt fenn, és ezáltal a fenti összegért a kártérítés az államra hárult. Az 5. hadicikk szerint aki felségárulásban bűnös, háború és béke idején kötél általi halállal büntethető. Az előírás 25. oldala szerint 1849. július 2-től a felségárulás miatti ítélethez kapcsolódik az elítélt összes, bármilyen és bárhol található vagyonának elvesztése. 108