Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Vasúti állomásépületek Szolnokon (1847-1975) / 39. o.

A személy és teherpályaudvar bővítésére első ízben a hatvan-szolnoki vonal építésekor került sor. Ez nyitotta meg a terét azoknak a vonalépítéseknek amelyek végül a szolnoki vasúti csomópont és közvetve a város megyeszékhelyi státuszának kialakításához vezettek. A hatvan-szolnoki vasútvonalat már a MAV építette, az 1868. évi XLDC. te. alapján. A vonal az Északi Állam vasútvonal Salgótarján-Losonc-Ruttka vonalának szárnyvonalaként épült. További cél volt, hogy a magyar Alföld közvetlen összeköttetésbe kerüljön a német területekkel a Kassa-Oderbergi vonalhoz csatlakozás révén. A szolnoki leágazás egyúttal tehermentesítette a pesti pályaudvarokat. Volt elképzelés arra vonatkozóan is, hogy Szolnoktól tovább építenek fővonalat Szentes és a déli határvidék felé. így létrejött volna egy észak-déli irányú vasúti fővonal amely Magyarország számára a török és román vasutak kiépítése után rendkívül fontos közvetítő szerepet szánt az északnémet területek és a balkáni kikötők közötti árucsereforgalomban.

90 A terv beleillett a Lónyai Menyhért féle decentralizált vasúthálózat-fejlesztési koncepcióba. Szolnoknak fontos áruraktározó és elosztó szerepet szántak. Végül azonban a másik - a Mkó Imre közlekedés- és közmunkaügyi miniszter által képviselt - javaslat győzedelmeskedett, amely visszatért Széchenyi elképzeléséhez és Budapestet kívánta a vasúthálózat központjává tenni. 91 A hatvan-szolnoki vonal építését a MÁV Sepper János vállalkozóra bízta. A vonal megnyitása 3 hónapos késéssel 1873. március 10-én történt meg. Az építési költségek 3.100.000 Ft-ot tettek ki.

92 A személypályaudvar használatát úgy oldották meg, hogy a Tiszavidéki Vasúttal 1874. december 28-án kötött szerződés szerint a szolnoki indóház bonyolította le a Hatvan felől jövő személyforgalmat.

93 A teherpályaudvar részére a Tisza-partján a régi indóház környezetében történtek terület kisajátítások. A pályaudvar kiterjedése következtében a Tiszaparton az utoljára épített sóraktár is útban volt. Ezért a város 1873 márciusában 90 M. v. 1. 99-100. 91 Magyarország története tíz kötetben. 1848-1890. Bp. 1979. 2. köt. 977-980. 92 M. v. 1. 201. 93 Központi Vasúti és Közlekedési Közlöny. 1873. 4. sz. 26. 8sz. 58. - Üzletjelentés 1874. Közlekedési Múzeum Könyvtára. 64