Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)
TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Vasúti állomásépületek Szolnokon (1847-1975) / 39. o.
lakások nagyszámú elhelyezését a felesleges közlekedő terek csökkentésével és az épület eredeti keresztfolyosójának a két végén kialakított lépcsőházzal kívánták megvalósítani. Az eredeti tetőszerkezet eltávolítására is gondoltak, hogy az egész épület lapostetős legyen. Az elképzelés kidolgozása az indóház külső jellegének megváltoztatását eredményezte volna. Szerencsére a kivitelezést nem engedélyezték, így az egykori állomásépület kívülről változatlan maradt. 52 Az 1970-es években a Közlekedési Múzeum az épület körül vasúti skanzen létrehozását tervezte, ahol az eredeti állapotban felépítendő facsamok alatt régi vasúti kocsikat és mozdonyokat mutattak volna be a látogatóknak. A skanzen létesítésének ötlete első ízben 1971-ben merült fel, amikor a KPM és Szolnok város vezetői között megegyezés született az indóház és környékének kijelölésére mint a vasúti emlékek bemutatására alkalmas területre. 53 1972-ben a Szolnokon rendezett 125 éves a pest-szolnoki vasút kiállításán - dr. Csanádi György miniszter bejelentette, hogy Szolnokon alakítják ki a magyar vasút múzeumát. A skanzen létesítésére a következő évben a MÁV Tervező Mézet tanulmánytervet is készített, a Közlekedési Múzeum pedig 18 gőzmozdony kiállítását szervezte meg. Anyagi nehézségek miatt azonban a megvalósítást elnapolták. 54 1985-ben a MÁV Vezérigazgatóság Nosztalgia Bizottsága az indóháznál helyszíni szemlét tartott. Akkor az merült fel akadályként, hogy az épületben 10 család lakik. 1987-ben a Városi Tanács vállalta, hogy a családoknak új lakást biztosít. Egy évvel később a MÁV Kiállítási Munkabizottságot alakított a skanzen létesítése ügyében. 1989-1990-ben a lakók kiköltöztek az indóházból, a tervek pedig elkészültek az épület eredeti helyreállítására. 1992-ben megalakult az Ó-szolnoki Vasúti Járműskanzen Alapítvány Kuratóriuma, amely a skanzen és az épület felújítását is végezte volna. 1993-ban a MÁV 40 millió forintot ígért az alapítványnak, egy évvel később már csak annyit mondott, hogy a skanzen munkáira nem tud fedezetet biztosítani. Közben a lakók kiköltöztetése után az indóház nagymértékű pusztulása következett be. 1997-ben döntés született a SZML Szolnok VT. VB. Műszaki Oszt. 27907/1967. TISZAI Lajos: "A pusztulás anatómiája, avagy az arcul csapott város" In: Jászkun Krónika, 1997. január 18. 15. szám. KÖLT AI Mariann: A hazai nagyvasúti gőzmozdonyok megőrzése In: Közlekedési Múzeum Évkönyve IV. (1976-78) - Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember 2. 52
