Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

ADATTÁR - Oroszi Sándor: Az 1883. évi XX. törvénycikk alapján működő Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei vadásztársulatok / 377. o.

Jászapáti példája mindenesetre mutatja, hogy az alapszabályokban fejlődő, tökéletesedő vadvédelem a vadásztársulatok mindennapjaiban nem mindig és nem mindenhol nyert teret. Ettől függetlenül és ennek ellenére azonban a vadászati joggal élők egyre többet igyekeztek tenni a vadászati érdekek, benne a vadvédelmi érdekek érvényesítéséért. Különösen így volt ez az első világháború éveiben,

12 majd az azt követő időszakban. Ekkorra ugyanis a vad, a vadászat nem csupán "nemes sport", hanem gazdasági tényezővé vált. Ennek nem mond ellent természetesen az sem, hogy vadásznak lenni továbbra is bizonyos kiváltságnak számított. H A világháború után a vadásztársulatoktól (-egyesületektől) egyre többet követeltek, egyre részletesebb szabályozást kívántak. Ennek két oka is volt. Az egyik feltétlenül összefüggött az ország háború utáni fokozatos konszolidálódásával, berendezkedésével. A korábbi tapasztalatok - itt elsősorban a tanácsköztársaság egyesületeket feloszlató rendeletére, továbbá a tanácsköztársaság és a román megszállás vadászfegyvert elkobzó intézkedéseire gondolunk - azt mutat-ták, hogy az egyesületek, így a vadásztársulatok működését is pontosabban kell szabályozni. Ez egyfajta biztosítéka az egyesületek működésének, de biztosíték az államhatalom felé is, hogy azok az alkotmányos berendezkedést nem veszélyez-tetik. A másik, szintén a vadásztársulatok alapszabályát "hizlaló" ok magukban a társulatokban keresendő. Azok a kérdések, amelyeket korábban barátságos megegyezéssel, netalán a társulati elnök szavával el lehetett intézni, most már belekerültek az alapszabályokba, rendtartásokba. Itt elsősorban a társas vadásza-tok megrendezése körüli dolgokra és az esetenkénti vadértékesítésekre gondolunk. Ugyanakkor a vármegyei szabályrendeletekben, illetve az országos rendeletekben megjelenő kívánságoknak is eleget kellett tenni, azt beleépíteni az alapszabályok-ba. Újra külön kiemeljük a vadóvással, a vadgazdálkodással kapcsolatos célkitű-zéseket, amelyek nem voltak idegenek a vadászoktól. Tudnunk kell, hogy ez az időszak, a két világháború közötti évek a magyar apróvad-gazdálkodás "aranykorát" jelentették. Ennek lényegét NAGY BÁRSONY István: Vadtenyésztés. In: Többtermelés a mezőgazdaságban. Bp. 1916. 261-273. 386