Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

ADATTÁR - Elek György: Adalékok Karcag város 18. századi népesedésének és egészségügyének történetéhez / 353. o.

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az összesítéshez két csoportra (generációra) osztottuk fel az adatokat. A százalékos értékeket az összhalálozási adatokból (1955) számítottuk ki. A felnőttek esetében az első csoport eredményei a legjobbak, ami érthető, hiszen a fiatal és a középkorosztályról van szó, azokról, akik a legerőteljesebb és fizikailag is a legkifogástalanabb életkorban vannak. Az életkor előre haladtával nő a halálozások száma (lásd: második csoport.). A 15-45 évesek között találjuk a "gyermek szülésbe", "gyermek szülés utinn" vagy "gyermek ágyban" elhalt asszonyokat. 1770-1779 között 34 nő halt el a szülés vagy szövődményei (pl. gyermekágyi láz) következtében. Ezen halálozások zöme a 21-45 évesek között történt, a 15-20 éves korosztályból hárman haltak el szülésben. Korosztályukon belül a gyermekágyban elhalt asszonyok az összes halottak 13,7 %-át jelentik.

18 Valóban olyan magas kort értek-e meg az emberek régen, mint azt manapság gondolják? Erre adhat választ a 80 év felett elhalalozottak százalékos aránya. A nyolcvanas éveikben illetve azon túl 39-en haltak meg. Ez a felnőttek között 6,42 %, de az egészben (1955) mindössze 1,99 %-kal vannak jelen. (Az idős férfiak átlagéletkora 88, a nőké 86 év. A legidősebb személy közöttük az 1779. márciusában temetett "Öreg Kerékgyártó Szabó Mihály", aki 105 éves korában /"fulladozásba'V hunyt el. A felnőttek betegségeivel ismét csak nem sokra megyünk. Az anyakönyvet vezető lelkipásztorok a hozzátartozók közlései alapján rögzítették a halál okát s az orvostudományban bizonyára nem sokkal voltak járatosabbak, mint a kor átlagemberei.* így aztán nagyon sokszor találkozunk a sztereotip megnevezéssel: "sinlett", "dagadozás", "fulladozás", "sullyos betegségbe", "nehéz betegségbe", "nyilallásba", "kelevénybe", "hirtelen", "nyavalyatörésbe", "száraz betegségbe", "vízi betegségbe", stb. A "kórisme" ugyanis nagyjából ennyiből, vagy ezen megnevezések kombinációjából áll - (pl. az 1778 júniusában temetett 72 éves Dési Mihályné "sínlésbe, dagadozásba, fulladozásba" halt el; Sütő Demeter fia egy napot élt, halálának oka: "sullyos betegség".) Természetesen vannak jobban behatárolható esetek is. A gyermekeknél már említettük a himlőt, ami egyértelművé teszi a halál okát. A felnőttek esetében szóltunk a A kor felfogásához és viszonyaihoz képest igyekeztek óvni a terhes nőket és az árván maradt gyermekeket, de ezt központilag felügyelni abban az időben még nem lehetett. Számos esetet ismertünk, amikor terhes feleségüket, vagy árva gyermeküket elhanyagoló férfiakat testi fenyítésre, szóbeli intésre vagy pénzbüntetésre ítélnek. 367