Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 15. századi történetéből (1401-1500) / 269. o.

falubirtokok helyszínére [ad fades possessionis Abad, Thomay et Bánhalma] érkeztek az előbb mondott ugyanazon [falubirtokok] valamennyi szomszédjával, valamint határosával és jelesen Szentgyörgyi [de Zenthgyurgh] Menyhért és Gáspár nemesekkel, derzsi Török [de ders Tewrek] Miklóssal, Szőlösi [de Scewlews] Györggyel, mohorai Vidfy [Withfy de Mohóra] Ambrus familiárisával Derzsi Jánossal - ugyanazon Vidfy Ambrusnak, az urának személyében - ugyanoda törvényesen összehívottakkal és megjelentekkel; és ott [a helyszínen] ugyanaz a [dormánházi Dormán] László nemes, választott esküdt, mint királyi ember, a fent említett közhitelű bizonyságunkkal [Váti Ambrus kanonokkal], még ugyanazon a napon [1480. április 26-án], a szóban forgó panaszost [Vitézlő Haraszti Ferencet],

3 ugyanazon falubirtokok birodalmába bevezették és beiktatták, ugyanazokat a [falubirtokokat], hasonlóképpen ugyanazok összes hasznával és valamennyi előrebocsájtott tartozékával birtoklás céljából, a zálog címétől indítva, az ellentmondók törvényes és illő napokon az ugyanazon a helyszínen való minden megnyilvánulása nélkül; ezen levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján; kiadatott [Egerben], a fent jelzett bevezetés és beiktatás napját követő tizenhatodik napon [május 11-én], az Úrnak a fent mondott [1490-dik] évében" Az oklevél eredeti, hiteles, latin nyelvű, teljes szövegű. A szöveg közepén a káptalan pecsétjének a hátlapról való átnyomata látszik. Borítóján későbbi kézzel a következő szöveg olvasható: "Assignatoriae. Abad, Thomay Bánhalma in Hevesiense"

4 Nyomtatásban, latin nyelven dr. Iványi Béla már közölte 1928-ban. OL DL 59.792 3 Haraszti Ferenc nevét a kihagyott parancsból ismerjük. 4 Magyarul: "Megbízó (meghagyó) levél. Abád, Tomaj, Bánhalma Heves vármegyében". IVÁNYI Béla (szerk.): Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy család történetéhez. Bp. 1928. II. köt. 283-284. 341