Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: A jászkunok és az 1861. évi országgyűlés / 189. o.

1848-ban viselt főbírói tisztsége kapcsán személye - meglehetősen negatív módon - az irodalomtörténetbe is bevonult. A kortársak szerint felelősség terhelte Petőfi megbuktatásáért a szabadszállási követválasztás alkalmával. Maga Petőfi is első helyen tartotta számon Virágh Dénest ellenfelei között, akit egyik írásában viszonzásul "egy nagy reményű fiatal mákvirág"-nak nevezett.

171 Petőfi a Kiskunságban az egyszerű nép körében igen népszerű volt, radikális nézetei miatt azonban a hivatalnokok és az elöljárók tartottak tőle, s még a választási beszédeinek megtartásában is igyekeztek megakadályozni. Szabadszálláson a nyílt jelölésnél már nem is lehetett jelen, fegyveres nemzetőrökkel távolíttatták el a választás színhelyéről.

172 Virágh Dénes tagja volt a választás szervezését bonyolító kerületi választmánynak és a szavazatszedő küldöttségnek is. Több mint 30 év elteltével a történtekre visszaemlékezve, elismerte, hogy a nép "bolondult" Petőfiért, de forradalmi nézetei tőle is idegenek voltak: "... sehogy sem akartam megengedni, hogy beszéljen, mert féltem, hogy kommunisticus tanokat hirdet, és föl találja lázítani a népet ellenünk, urak ellen."

173 Az utókor sosem bocsátotta meg Petőfivel szembeni fellépését, s a város történetírója ma is igen elmarasztalólag említi nevét a Virágh család neves tagjai között: "Országos hírnevet szereztek maguknak a Virágh testvérek Gedeon meg Lajos, s ha bátyjuk Dienes városunk szégyenfoltja Petőfi gáncsoíása miatt, hivatkozhatunk a két fiatalabbra mint dicsőségünkre."

174 Virágh Dénes 1861-től ismét közéleti, politikai szerepet vállalt. 1861 februárjában a Kiskun Kerület tiszteletbeli táblabírájává választották, az országgyűlési követválasztáson pedig a kunszentmiklósi választókörzet egyhangúlag megválasztott követe lett.

175 Az országgyűlésben a határozati párti programot támogatta, a felirat ellen szavazott.

176 1882 és 1884 között ismét főbírói tisztséget töltött be Kunszentmiklóson.

177 Az egykori igen jómódú család tagja idős korára teljesen elszegényedett. Utóda bizonyára nem volt, halálakor unokahúga így jellemezte anyagi helyzetét: "Még 171 ILLYÉS B. 1976. 47. 172 MEZŐSI K. 1970. 592. 173 HENTALLER L. 1895. 19. Idézi: MEZŐSI K. 1970. 601. 174 ILLYÉS B. 1976. 111. 175 SZML Jászkun Ker. Közig. ir. 152/1861. 17

° Országgyűlési Képviselőházi Napló. 1861. 53-55. 177 ILLYÉS B. 1976. 292. 224