Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Adalékok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúti fővonalainak kiépítéséhez / 9. o.
A levéltári források szerint a világosi fegyverletételig a Jászkunság és KülsőSzolnok megye területén sehol sem kezdődtek meg a vasúti munkálatok. A szabadságharc bukása után a vasútépítésben elsősorban birodalmi érdekek érvényesültek, melyek szerint a reformkorban tervezett Pest-Buda központú hálózat helyett Bécset kívánták a birodalom távolabbi vidékeivel összekötni. A magyarországi vasútvonalakat az osztrák vasúthálózat kiegészítő vonalainak tekintették, melyek kiépülésének sorrendjét az Osztrák Császárság stratégiai és gazdasági érdekei határozták meg. 1850. március 7-én az osztrák kormány megvásárolta a Magyar Középponti Vasút már üzemben lévő és építés alatt álló vonalait. 21 Az új tulajdonos, az Osztrák Államvasút először a Bécset és Pest-Budát összekötő vác-pozsonyi, majd a Délvidékre vezető cegléd-szegedi vonalat építette ki. A szolnok-debreceni vonal kiépítése 1852-ben megkezdődött ugyan, de az alig több, mint 120 kilométeres szakasz munkálatai nagyon hosszú ideig, mintegy öt éven át folytak, melynek oka csak részben magyarázható a vidék rossz természeti adottságaival. A több vasúti hídon, a Duna északi mellékfolyóin (Vág, Nyitra, Zsitva, Garam) átvezető 135 kilométeres vác-pozsonyi vonal mindössze másfél év alatt, a 118 km hosszú cegléd-szegedi vasút pedig három év leforgása alatt teljesen elkészült. Eltekintve a birodalmi érdekek elsődlegességének tényétől, el kell ismernünk azonban, hogy a debreceni vasút építőinek más magyarországi vonalakon nem tapasztalt természeti akadályokat kellett leküzdeni. A Tisza szabályozása az 1850-es években megkezdődött ugyan, - de hatása a vasútépítés idején még egyáltalán nem érződött. Egy-egy tavaszi, kora nyári áradás idején a Tisza vize a Nagykunságon át közvetlenül a Körös folyóba ömlött. Áradás után pedig számtalan ingovány maradt vissza, amelyek helyenként nagyon megnehezítették a vasútépítők munkáját. A munkálatokat megelőző telek kisajátításokat 1852 őszén és 1852-53 telén végezték el. A Szolnok-Debreceni Vasút Igazgatósága 1852. augusztus 7én Szolnok megye főnökének és a Jászkun Kerület főkapitányának levelet küldött, melyben közbenjárásukat kérte, hogy a vasútvonal útjába eső birtokok tulajdonosait igyekezzenek földjeik ingyenes átengedésére rábírni. Bonyhády Imre szolnoki megyefőnök válasza szerint Szolnok és Törökszentmiklós város tanácsa a szükséges földeket ingyen felajánlotta, a külső-szolnoki uradalmak Magyar Vasúttörténet I. 1995. 131. 16
