Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)
TANULMÁNYOK - Vadász István: A karcag-tiszafüredi helyiérdekű vasút építése / 129. o.
családi kapcsolatai is voltak. 18 A vonal tervezett futásának alakulásában közrejátszott, hogy Karcag és Kunmadaras közönsége hajlandó volt nagyobb áldozathozatalra is a vasútépítés érdekében, Tiszaörs és Tiszaigar vonakodása, Tiszaszentimre áldozatkészsége pedig immár a vonalvezetést is véglegessé tette. Ezzel nyilvánvalóvá vált az is, hogy a Tiszafürednél építendő Tisza-híd és a dél felől befutó vasútvonal terve szoros kapcsolatban volt egymással. Ez a tervezett új vonal létesítése körüli érveléskor is nagy hangsúlyt kapott. A korabeli fejtegetésekben mind gyakrabban hangot kapott, hogy a tervezett vonal révén Püspökladány Miskolctól 17 mérföld lesz /amíg körül, Debrecen-Tokaj érintésével ez a távolság 23-24 mérföld/, s így Erdély és Galícia között is javul az összeköttetés. Ez "annyira kézzelfoghatóvá teszi a tervezett új vonalnak stratégiai fontosságát is, keresztül vonulva az állam által építendő Tisza hídon, éppen T.-Fürednél jővén bele a debreczen-fured-fuzes-abonyi vonalba". Mindez a korabeli hetilapok híradásai alapján is jól nyomon követhető. A vonal két végpontjának /Karcag és Tiszafüred/ közvéleménye gyorsan felismerte a vasúti összeköttetés fontosságát. A Karcagon megjelenő "Nagy-Kunság" című hetilap 1890 szeptemberében "meleg, erélyes hangú, buzdító cikket" közölt, melyben kiemelte: "Nem hisszük, hogy volna elfogultság, mely támogatásától Karczag lakosságát elvonhatná, mely még most is előnyt adna a karczagmadarasi kőútnak e vonal fölött, vagy mely a két út érdekét ellentétesnek tüntetné föl ..." A "Tisza-Füred és Vidéke" című hetilap szintén ünnepelt: "Felesleges emlegetnünk, milly hatással lehet ez Füred jövendő fejlődésére ...", továbbá "Úgy tudjuk, eszébe sem jut senkinek, hogy ez új vasútra Füredtől újabb áldozatot kérjen". 19 Az engedményeseknek azonban még igen sok teendőjük akadt. Egyrészt elő kellett teremteniük az érdekeltségi hozzájárulást, mely a törvény értelmében a beruházás 35 %-ának törzsrészvényekben történő jegyzését igényelte. Igen jellemző mozzanat, hogy a megkeresésre Tiszaszentimre és Kunmadaras reagált a leggyorsabban, hisz ekkor még egyik település sem rendelkezett vasúttal. 1891. január 28-án Karcagon, a városházán, Madarász Imre karcagi országgyűlési képviselő elnöklete alatt, az érdekelt községek és birtokosok élénk részvétele mellett igen népes értekezletet tartottak, ahol a vasút hívei már érvként Lipcsey Imre (Tiszafüred, Temető utca 4.) szíves közlése, melyért azúton mondok köszönetet. Tisza-Füred és Vidéke, 1890. július 2. és szeptember 17.; Nagy-Kunság, 1890. szeptember 7. 136
