Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)
TANULMÁNYOK - Suba János: Vasúttérképek a Hadtörténelmi Térképtárban, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok vármegyére (1847-1918) / 87. o.
120 tengelyes, piros színnel a 100 tengelyes, zöld színnel és aláhúzással a 70 tengelyes, zöld színnel az 50 tengelyes, és lila színnel az 50 tengely alatti katonavonatok áteresztésére képes vonalakat. 81 A hadimenetrendek tervezésénél figyelembe kellett venni a vasúti pálya felépítményét, a vasútállomások egymáshoz való távolságát és berendezését. A felépítménynél fontos volt a sínek minősége, valamint a lejtés és kanyarviszonyok, amelyek meghatározták, hogy az 500 és a 250 tonna súlyú katonai szerelvény vontatásához milyen súlyú és milyen vonóerővel rendelkező mozdonyok szükségesek. Ettől függött, hogy egyes pályaszakaszokon milyen mozdonysorozatok közlekedhetnek. Ezután állapították meg az egyes vonalszakaszok maximális katonai igénybevételét, azt, hogy háborús tömegszállítás esetén mennyi és hány kocsiból álló katonavonat közlekedhet 24 óra alatt. Ez a szám, a hadi menetrend elméleti teljesítőképessége különösen fontos volt az egyvágányú pályáknál. A katonavonatok átlagos sebességének - pályaviszonyoktól függően - 20-30 km.-t vettek alapul. így egyvágányú pályáknál a legnagyobb kitérőállomások távközétől, menetidejétől, illetve annak kétszeresétől és egy tízperces biztonság hozzászámításától függött a naponta közlekedhető katonavonatok száma. A Budapest-Új szász-Szolnok pálya áteresztőképessége 40/100 tengelyes, a BudapestCegléd 40/100. A Cegléd- Szolnok 30/100, a Szolnok-Szajol 50/100 tengelyes vonat volt. A katonavonatok számát csökkentették, mert postavonatok céljára igénybe vettek egy-két vonatpárt, szükségleti vonatként (biztonsági okokból) 15-20 %-t. Ez azt jelentette, ha egy vonal elméleti teljesítőképessége 30/100, azaz 30 száztengelyes, azaz 50 tehervagonos, akkor levontak még egy-két postavonatpárt, és kb. öt szükségleti vonatot, azaz maradt 25/100. Ezek a menetrendek alacsony alapsebességgel minden katonavonatra egységes menet-várakozási idővel készültek Ez azt eredményezte, hogy az utazósebesség kettősvágányú pályákon 15 km-t tett ki.(A kézifékes kocsiknál az engedélyezett legnagyobb sebesség 45 km volt.) 1914-ben 313 vasútvonalra készítették el a hadimenetrendet, 31 200 km pályahosszra és 3 846 vasútállomásra. A hadimenetrendek többsége az egyes vasútvonalakra az 1904. évi állapot alapján készült el, a lehető legnagyobb biztonság elérése érdekében részben már elavult, részben túlzó biztonsági tényezők alapján. A hadvezetőség tartva attól, hogy egyes felvonulási vonalakon a felvonulás első napjaiban nem áll elég mozdony rendelkezésre, ezért a naponként indítható és közlekedhető katonavonatok számát lecsökkentették Például: a Budapest-Szobiok-Debrecen-Csap-Lawocne vonal elméleti és hadimenetrendi teljesítőképessége 15/100, (15 darab 100 tengelyes katonavonat) volt, gyakorlatilag 13 katonavonat volt. Ebből a 3. mozgósítási napon 8 (30%), a 4.-en 10 (40%), az 5.-en 13 (50%), és csak a 7. mozgósítási napon érte el a maximumot. KÉRI Kálmán: Az Osztrák-Magyar Monarchia vasúthálózata és felhasználása az első világháborúban. Hadtörténelmi Levéltár. Kézirat 125
