Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

zsoldéit, de már tartósan szolgáló, ún. királyi hajdúk szerepkörével, s jelentős hasonlóságot mutat a kozákok XVI-XVIII. századi katonai alkalmazásával, akiket a cári kormányzat a XVII. században még a földműveléstől is igyekezett távol tartani, hogy megmaradjon hadrafoghatóságuk.

52 Ez a "veszély" a jászok és kunok esetében is jelen volt. Nincs azonban ismeretünk arról, hogy - akár közvetett eszközökkel is - a földművelésre történő áttérésüket valamikor is gátolták volna. Arra viszont van, hogy a függő helyzet elől elmeneküléssel védekező "sátoros" kunokat pl. 1367-ben Erzsébet királyné intette meg levélben, hogy János kapitány szállásáról ne költözzenek el.

53 A társadalmi átalakulás a jászkunok körében különböző szinteket képezve haladt előre. Azokon a területeken, ahol a nomadizálás tovább fennmaradt, ahol a nemzetségfők szabad fegyverforgató pásztorokkal, közkunokkal álltak szemben, a feudalizálódás a XIV. században nem következett be. így létrejöttek olyan nagycsaládok - települési formájukban szállások -, amelyek nem veszítették el a királytól való közvetlen függésüket, és kapitányt vagy bírát - régi szokás szerint szabadon választottak maguknak. A XV. század elején - Györffy Gy. szerint - ezek azok a szállások, amelyek a földművelés fokozódó elterjedésével, "királyi jobbágy" lakossággal jelennek meg. Például Tázlár, Tatárszállás (Kunszentmiklós). A Kunság nagyobb részén azonban - megítélése szerint - a feudalizálódás bekövetkezett. A nemzetségfők a XIV. század első felében felveszik a "comes" címet, emellett azonban használják a "capitaneus" megnevezést is. Néhány évtized múlva az utóbbi megnevezés a nemzetségfők családjában általánossá és örökletessé is válik (pl. a Kór nemzetség élén Csucska Pál fiai). Ezek a kapitányok a század végére már az országos nemesekhez hasonlító jogokat élveznek szállásbirtokaik felett. (1395-ben pl. a csunegyházi kun nemesek 10 megnevezett szállásuk felett birtokjogukat megbizonyították a király előtt.) A szálláskapitányság a XV. században már annyira egyenértékű volt a nemesi birtoklással, hogy leányokat is lehetett fiúsítani benne. Például 1459-ben Gyarmanzállása-i Jarman András kun kapitány fiúörökös nemlétében leányát, Orsolyát fiúsította szállásának kapitányságában. A XV. századra e szállások lakosságának korábbi kun és jobbágy csoportjai, a kunok lesüllyedésével, összeolvadnak a szálláskapitányok népévé. Több szállásnév elnevezésében e birtokos függő viszonyt még birtokosa szemlélteti: 1395-ből pl. Chorbaianoszalása (ma Csorba), Besemihalzalása.

54 Értelmezésünk szerint ez a viszony csak töredékeiben egyezett az általánosan ismert földesúr-jobbágy függéssel. A kapitányság öröklését is mi elsősorban a tisztséggel járó földekre (ezek sokszor a szállások részei csupán, pl. "kapitányrétek") és magára a hivatalra s a kapcsolódó (nemességhez hasonló, olykor egyező) jogokra RÁCZI. 1969. 20., 32. GYÁRFÁS I. 1883. 482-485., 503. GYÖRFFY Gy. 1990. 294.; GYÁRFÁS I. 1883. 525. 81