Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Adatok az 1896-os millenniumi ünnepségek Jász-Nagykun-Szolnok megyei történetéhez / 9. o.

amelyeknek ezredéves fennmaradásunkat köszönhetjük, s amelyek az újabb ezredéves fennállásnak is biztos alapját képezendik. Ezen három tényező a tudomány, munka és áldozatkészség. Ezen hármat ajánlja a jövő nemzedéknek is, mert ezáltal tehetjük naggyá, virágzóvá városunkat, megyénket és hazánkat." Úgy véljük, hogy ezek a gondolatok a város vonatkozásában megalapozottak. E tekintetben elég csak arra hivatkoznunk, hogy Mezőtúron a millennium évében a középfokú oktatás már több mint 360 éves múltra tekinthet vissza, s fenntartása századokon át a várostól nem csekély áldozatkészséget követelt. Egy dologban viszont bizonyos önelégültség tükröződik. A testület ugyanis csak alkotott egy határozatot a díszközgyűlésen, nevezetesen: forduljanak felirattal a kormányhoz, hogy a város kapjon törvényhatósági jogot.

65 Ennek az igénye az adott viszonyok között illuzórikus. Összességében, a képviselő testület megérdemelten költhette el a díszebédet a "Dobogó" vendéglőben. Az ünnepséget Túrkevén is az előírásoknak megfelelően készítették elő. A helyhatósági testület díszközgyűlését május 10-én tartották meg, amelyen nemcsak a megelégedettség, de a jövő iránti egyfajta aggodalom is hangot kapott. A polgármester köszöntőjében 1896-ra úgy utal, mint Magyarország történetében a magyar nemzet egyezer éves viszontagságára és egy bizonytalan jövő kezdetére. Az ünnepi beszédet Kenéz Zoltán helyi képviselő, földbirtokos tartotta. Történelmi áttekintése során Anonymusra alapozva ő is a magyar, kun közös rokonságból indult ki, a múlt azonosságainak megfogalmazására törekedett. A múltat értékelve összegzésként megállapítja, hogy Magyarország "... soha oly szabad, oly alkotmányosan szervezett nem volt, mint 1867-től a mai napig, a mai napon, ... Ugyanakkor utal arra - hogy Magyarország átka, évszázadokon át dúló szerencsétlenségének legfőbb oka a pártoskodásban és a királyi tekintély lehanyatlásában fekszik, (!) ... amiből következik egyfelől: hogy a pártoskodást lehetőleg kerüljük, hogy a királyi tekintély öregbítéséhez, annak éppen saját érdekünkben való épen tartásához, dicsőítéséhez forró szívvel ragaszkodjunk. Másfelől pedig: minden magyar gyermek első imádsága, minden magyar szív első és utolsó dobogása legyen, hogy a magyar földet teljes egészében - lakják bár horvátok, szerbek, románok vagy tótok - egy egésznek tartsa, amelyet csonkítani, egy vagy más ürügy alatt szétdarabolni, az egésznek egységét megtámadni a legértelmetlenebb bűn, a legvakmerőbb szentségtörés, amelyet meggátolni, visszavetni semmi áldozat se nagy, semmi élet se drága - szóval a magyar állam egységét megőrizni minden magyarok első és utolsó kötelessége, imádsága kell hogy legyen ... Igyekezzünk mindenek felett, hogy a koronával az egyetértést fenntartsuk, mert bizonyos, hogy a mutatkozó nemzetiségi mozgalmak közt is legfőbb erősségünk a koronával való teljes egyetértés. Magyarország jövő nagyságának, hatalmának legbiztosabb menedékháza, legbiztosabb tényezője a "korona!" - Itt is a jövő iránti aggodalom érhető tetten. Az Mezőtúr és Vidéke, 1896. május 17. 41