Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

ADATTÁR - Zádorné Zsoldos Mária: II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása / 355. o.

Tisztelt Közgyűlés! Most is nagy emlékek ígérete alatt hevül a magyar lélek. Amikor a bölcs királyi szó után egy fejedelmi nemes tett végre betöltötte az olthatatlan lánggal égett vágyat s két héttel előbb mint a költő mondja: "Dübörgő ércszekeren Megjött a nagy Fejedelem Fegyvertelen ..." ismét kinyílt tekintetünk előtt egy ragyogó az idők kétszázados múltjába nyíló szemhatár, melynek távlatából arany tiszta fénnyel ragyog reánk nemzeti szabadságharcaink legideálisabb hősének dicsősége II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek emlékezete. Most miután a nagy bujdosónak és társainak a nemzeti kegyelet által sokszorosan megáldott porai már megtették a hazában diadalútjukat és végnyugalomra tértek azon hantok alá, melynek szabadságáért életük nyugalmát áldozták; most miután a temetési napok pazar pompájának és a nép százezrei lelkesedésének káprázata oszladozóban van szemeink előtt végre itt az ideje, hogy csendes napokon lelkünk magába szálljon és emelkedjék páratlan ünnep tanúságain, hogy megifjodjék a Rákóczi Ferenc érdemeinek, haza- és szabadságszeretetének kristályos forrásaiból. Ezekből a forrásokból buzogtak azon eszmék, melyek fajunknak honszerető, nemzet szerető és fenntartó hatalmát adták, azt a varázs erőt, melyről a szabadság harcok után letörve - újra rügyezett, lekaszálva ismét sarjúba kapott a magyarság. De, hogy tolmácsa lehessek azon eszméknek melyet Rákóczy Ferenc zászlajára írt, hogy nagy vonásaiban megrajzolhattam szabadságharcának eposzát a középkori daliás időknek hazánkban utolsó fellobbanását és benne azt a megrázó tragédiát, melynek hősei mások bűneiért és saját erényikért szenvedik a legsúlyosabb katasztrófát mindenek felett pedig, hogy levonhattam a Rákóczi Ferencz küzdelmeinek nagy tanulságait, lehetetlen, hogy egy futó pillantást ne vessek a vonatkozó eseményekre, lehetetlen, hogy a nagy fejedelem alakját történelmi keretbe ne foglaljam. Ezen a ponton találta II. Rákóczi Ferenc hazáját midőn 1703-ban a Beszkideken orkán szerűleg megharsant az ajkán a riadó: Felszakadtak a nemes Magyarország sebei. Gyújtó szavai egy nemzet keblének lángolásában viszhangzottak. A névtelen vitézek épen új vezért kerestek és kit illetett volna az a kard méltóbban Ő nála?! Vezérnek született az elnyomott Magyar nemzet vezérének. Számára családi hagyományai és ősei, kiktől nemcsak királyi vagyon, de fajáért lángoló lelket is örökölt, parancsolólag ösztönözték, hogy felemelje és fennen lobogtassa a magyar szabadság megtiprott, beszennyezett lobogóját. Ősei közül hárman éltek annak az Erdélynek fejedelmi trónján, mely akkor a Magyarságnak egyetlen védő bástyája volt. Anyai ágon a Lórántfiak, Báthoriak és Zrínyiek vére csorgadozott ereiben. Hősök és mártírok mutatták neki az utat, melyen járnia kellett. Anyai nagyatyjánakZrínyi 384