Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

ADATTÁR - Zádorné Zsoldos Mária: II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása / 355. o.

szenvedésére, de sőt újabb és fájdalmasabbb megpróbáltatások kiinduló pontja és forrása lett. Az 1687-iki országgyűléssel Magyarország megszűnt választó királyság lenni, a nemesség kifejezetten lemondott az arany-bullában gyökerező fegyveres ellenállás középkori jogáról, a koronázási hitlevelet megváltoztatták, abból a nemzet legfontosabb jogait kihagyták s a 9 éves Józsefet királylyá koronázták A Habsburgok flági örökösödésének egyezségszerű törvénybe iktatásával Lipót czélját elérvén, ígéretét nem tartja meg, nem állítja helyre a régi alkotmányt és szabadságot, sőt épen ellenkezőleg ezután igyekszik gonosz, magyargyűlölő tanácsosainak befolyása alatt az országot végképpen idegen járom alá vetni: elmosódik Magyarország önállóságának képe s a töröktől felszabadult ország bécsi kormányzat alatt álló tartománnyá sülyed. A béke alatt így hazánk helyzete még elviselhetetlenebbé válik, mint a háborúk alatt volt. A katonabeszállásolás és egyéb törvénytelen adók a háborúk alatt különben is elszegényedett nép sorsát még mostohábbra fordítják, a szegényebb nemesség és a jobbágyság ínségre jut, minek következtében az alsóbb néposztály mindinkább elkeseredik s az úr és a jobbágy közötti viszony is elmérgesedik. A birtokos osztály saját jobbágyaitól való féltében meghunyászkodva viseli az idegen kényuralom igáját. Ilyen körülmények között az alsóbb rétegek gyűlölete a német uralom ellen hovatovább felhalmozódik s e népréteg ragadja magához a nemzeti ellenállás lobogóját. "Mert míg a hazában csak egy német lészen, Békesség soha itt nem lészen egészen, Ki kell a németnek pusztulni egészen." A közbiztonság megszűnik, elszaporodnak a szegény legények. Az enyészet, pusztulás fojtó levegője üli meg a lelket, az ország az enyészet és sír szélére jut. De a magyarok Istene nem hagyja el az ő népét, a nemzet Géniusza nem hal meg, testet ölt egy ifjú főúr személyében. A fejedelmek s a hazáért elvérzett mártírok unokájából a császár és Kolonics lelket sorvasztó gyámsága nem tudta kiölni az érző magas szívet, a ki mérhetetlen vagyonának dús birtokában kényelem, fény és méltóság közepette élhette volna napjait. II. Rákóczi Ferencz nem nézheti hazájának pusztulását, nemzetének felszaggatott fájó sebeit, nem tekintve magának és családjának nyugalmát, egyéni érdekeit és boldogságát, kibontja a szabadság zászlaját, s e szent zászlót magasra emelve át lép menekülésének színhelyéről a Lengyel földről, hová a zsarnoki erőszak űzte, Magyarország szentelt földjére. Fegyvert ragad a buzgó katholikus a vallás és lelkiismeret szabadságért, a dúsgazdag főnemes a szegény elnyomott népért, aki mint szabadítóját üdvözli, köréje sereglik, sírva térdel le előtte s megmentőjének tekinti. Áradatként nő serege s hova tovább nem csak a szegénység, de a nemesek, majd a főurak nagy része is zászlója alá esküsznek s feltámad a kurucz világ, megindul a szent nemzeti harcz, melynek eszménye és czélja a nemzet szabadságának, jogaink kivívása s ezzel az ország szabad fejlődésének és virágzásának biztosítása. 372