Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
ADATTÁR - Zádorné Zsoldos Mária: II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása / 355. o.
10. Törvényhatósági Bizottság ünnepi ülése II. Rákóczi Ferenc emlékére Szolnok 1906. november 28. Jegyzőkönyv, felvétetett Szolnokon Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottságának 1906. évi november hó 28-án dicső emlékű H-ik Rákóczi Ferencz fejedelmünk emlékére. Jelen voltak: Méltóságos dr. gróf Almásy Imre főispán elnöklete alatt: dr. Benkó Albert alispán, dr Küry Albert vm. főjegyző, Goszthony Sándor, Dr. Nagy Ottó, Lippich István vm. jegyzők, Kerekes Géza vm. főügyész, Kormos Miklós árvaszéki elnök, Harsányi Bálint, Mocsáry Géza, Kormos Árpád, Tóth Imre, Hábor Antal árvaszéki ülnökök,dr. Kelé József árvaszéki ügyész, Báthor Miklós jegyző, Herendi József vm. levéltárnok, Komor Arnold kir. főmérnök. [...] 793. kgy. szám . 1906. Elnök főispán az elnöki széket elfoglalván, miután a törvényhatóság egybegyűlt közönsége a díszközgyűlés tárgya által előidézett ünnepi hangulat hatása alatt a Hymnust elénekelte, a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! Még mindnyájan átvagyunk hatva ama érzelmek által, melyeket éreztünk a közel múltban, a mikor Il-ik Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvait a messze idegenből haza hoztuk. Lelki szemeink előtt lebeg az a valóban magasztos fényes nemzeti ünnep, melyen részt vett az egész ország. Őseinktől öröklött régi és állandó óhaja teljesült a magyarnak, a midőn nemzetünk vezércsillagát szülőföldjén helyezhettük örök nyugalomra. Il-ik Rákóczi Ferencz volt a legönzetlenebb és legnagyobb magyar, a nemzeti érzelmek mintaképe, melyhez hasonló még lehet, de nála nagyobb soha! Örök hálával tartozunk a Gondviselés iránt, hogy nekünk jutott osztályrészül a jelen kort megérhetni, melyben részesei lehetünk ezen felséges nemzeti ünnepnek. Nagy örömömre szolgál, hogy nekem jutott a szerencse itt elnökölhetni, amidőn JászNagykun-Szolnok vármegye Rákóczi emlékének szenteli a mai napot. Mi, akik ma jelen vagyunk e díszközgyűlésen, melyen a nagy fejedelem arczképét fogjuk leleplezni, még érezzük szívünk ama dobbanását melyet akkor éreztünk, a midőn a dicső hamvakkal átléptük Magyarország határát és hiszem, hogy ezen érzelem bennünk meg is fog mindenkorra maradni. 369
